Wolfchild - 3. fejezet

Annyeong~  hát őszintén eléggé bizonytalan voltam ezzel a fejezettel kapcsolatban, ezért is kerül fel csak most ._. nagyon sokat gondolkoztam rajta, mert szerintem túl koreai még... de egyszerűen nem tudom mivel húzni ;_; szóval most a kritikáknak/hozzászólásoknak tényleg nagyon örülnék, mert nagyon elbizonytalanodtam most ._. előre is köszönöm és jó olvasást kívánok~ ^^

Egy héttel Haru megtalálását követően, mindenki kezdi megszeretni a kölyköt. Még az eleinte közönyös és utálatos Tao is, aki mindig elsőként kell fel, hogy kicsit foglalkozhasson reggel a kölyökkel. Most is épp a két fiú szobája előtt hallgatózik, és vár. Csönd van, ezért inkább csak benyit. Először a kosarat nézi meg, bár Haru egyetlen egy éjszakát töltött benne csupán. Végül az ágyhoz lopózik, és körbenéz. A takarón nincs, és a két fiú között se látja. Kicsit vonakodva ugyan, de a takarót is felhúzza róluk, ám a kölyök nincs sehol. Ki engedte ki? Chanyeol soha nem hagyja éjszakára kint, talán valaki ma hamarabb felkelt, mint ő. Halkan oson az ajtóhoz, ám véletlenül megcsúszik és a fenekére huppan, mire feljajdul. A szobában alvó két fiú hirtelen ül fel az ágyban. Chanyeol a szemét dörgöli, míg Kyungsoo szerelméhez bújik és ülve próbál tovább aludni.
-Mi történt Tao? – kérdezi álmosan Chanyeol.
-Csak Haru-t akartam levinni – kel fel a földről fenekét simogatva – De azt hiszem valaki megelőzőt.
-Az előbb még itt volt – ásítja Soo.
-Megnézem lent – indul az ajtó felé Tao.
-Én is jövök – mondja Chanyeol – Aludj még, Soo – hint csókot a fiatalabb feje búbjára. Kyungsoo csak megrázza a fejét, és lassan kimászik az ágyból. Épp hogy kilépnek a szobából, amikor Luhan lép ki a fürdőből.
-Jó reggelt hyung – szólal meg a három fiatalabb egyszerre.
-Jó reggelt fiúk – mosolyog Luhan, és elindul a lépcsőn lefelé. A nappali üresen kong, így a konyha felé veszik az irányt. Ám ami ott várja őket, az mind a négyüket letaglózza. Egy kislány ül az asztalnál, egy hatalmas pólóban és reggelizik.
-Mondjátok azt, hogy ti is látjátok – szörnyülködik Luhan – Nem vagyok pedofil – kántálja magának. A kislány észreveszi őket, és ijedten feláll a széken. Ajkai furcsa fintorra húzódnak, mintha vicsorogna. Alig telik pár másodpercbe és egy kölyök farkas áll a széken, egyenesen a négy fiúra vicsorogva és morogva.
-Atyám – suttogja Tao. Kyungsoo kapcsol elsőként és tesz egy lépést a kölyök felé, aki csak még jobban morogni kezd.
-Nyugodj meg – duruzsolja lágy hangon – Semmi baj – elmosolyodik – Nem bántalak.
A kölyök megrázkódik, és ismét egy gyermek van a széken. Nagy szemekkel bámul a fiúkra, szemeiben pedig könnyek gyűlnek. Kyungsoo egy nagy lépéssel az asztalnál terem és felkapja a kislányt, majd magához szorítja.
-Ez.. ez hogy lehetséges? – suttogja Chanyeol. Kyungsoo a kislányt ringatva fordul feléjük, és fejével int először a hűtő majd a kislány felé. Chanyeol a hűtőhöz megy, kivesz egy doboz tejet, majd a szekrényben kezd kutatni. Egy bögrét vesz elő, majd egy másik szekrényből egy dobozt, amiben kakaó van. Amikor elkészül a kakaóval csöndben a kislányt szorongató fiúhoz lép, és megkocogtatja a vállát. Kyungsoo leül az egyik székre, a kislánnyal az ölében.
-Szereted a kakaót? – kérdezi csendesen a kislánytól. Aprót bólint, közben tovább hüppög. Kyungsoo a kezébe adja a bögrét, és miközben iszik, a hátát simogatja – Megnyugodtál? – suttogja halkan. Aprót bólint és közelebb fészkelődik az őt ölelő fiúhoz – Hogy hívnak kicsi lány?
A kislány ezúttal nem ad semmiféle válasz reakciót. Csendben bámulja a még mindig az ajtóban álló két kínait. Chanyeol lép elé, és guggol le.
-Hívhatunk Harunak? – mosolyog a kislányra, aki szégyenlősen Kyungsoo mellkasához dörgölőzik – Ne félj. Egyikünk se fog bántani, csak szeretnénk tudni mi folyik itt. Rendben? – kedvesen mosolyog, mire a kislány aprót bólint – Hívhatunk Harunak? – kérdezi ismét. A kislány aprót bólint – Szia Haru – integet a fiú, Haru bizonytalanul, de visszainteget – Te voltál a kisfarkas? – Haru szeme ijedten csillan fel, de ismét bólint. Chanyeol is bólint egyet.
-Talán valami normális ruhát kéne szereznünk – szólal meg Luhan, és a Harun lógó pólóra mutat.
-De – egyenesedik fel Chanyeol – Elmegyek venni párat, aztán később veszünk együtt.
-Addig szeretnél megfürdeni, Haru? – kérdezi Kyungsoo. A kislány félénken bólint. Luhan neki áll reggelit készíteni, Chanyeol az emeletre megy felöltözni, Kyungsoo pedig Haruval megy az emeletre. Ahogy elhaladnak Tao mellett, a kislány végig a kínait nézi. Tao csendben figyeli őket, végül úgy dönt, hogy ő is velük tart. Kyungsoo egyenesen a nagyobbik fürdőbe megy, ahol a kádba enged vizet, majd habfürdőt nyom bele. Haru csak csendben figyeli mezítelen kis talpaival a hideg kövön taposva. Amikor elkészül, óvatosan a vízbe ülteti a kislányt.
-Sajnos semmi játékunk nincs – biggyeszti az ajkát a fiú – De körbe nézek azért.
Tao lép a fürdőbe, és sétál a kádhoz.
-Hozok egy törölközőt – áll fel Kyungsoo, Tao csak bólint, majd a kád mellett a földre ül. A kislány csak ül a kádban és a fiút nézi, majd Tao rámosolyog, és a kislány szemeit fürkészi.

Fürdés után együtt mennek a konyhába, Haru ezúttal Tao karjaiban van, aki roppant büszkének tűnik. Habár a kislányból egyetlen szót sem tudtak kicsikarni eddig, egyikük sem volt lehangolt. Nyilván oka volt annak, hogy ott volt, azon az éjszakán.
-Kész a reggeli – mosolyog Luhan. A három fiú csendben lát hozzá, míg Haru csak nézi a tányért – Valami baj van? – szólal meg Luhan. Haru csak megrázza a fejét és fülelni kezd. A nappali felé pillant és ijedten rándul össze. Pár másodperccel később Jongin tűnik fel az ajtóban, egyelőre elég fáradtan ahhoz, hogy elsőre ne vegye észre az asztalnál ülő gyereket.
-Jó reggelt – nyögi és a hűtőhöz lépdel – Nekem is van kaja, vagy oldjam meg?
-A tűzhelyen, Jongin-ah – feleli Luhan. A fiú csak elővesz egy tányért és szed magának reggelit majd helyet foglal az asztalnál. Épp az első falatot veszi a szájába, amikor feltűnik neki a kislány. Szemei elkerekednek és tátogni kezd, mint valami hal – Baj van Jongin-ah? – mosolyodik el Luhan.
-Izé... Melyikkőtöknek van egy ekkora gyereke? – nevet fel kínosan és Luhanra pillant – Vagy csak képzelődök. Estküszöm betett az a két üveg sör, az este.
Haru feljebb húzza a törölközőjét, és a mögé rejtőzik.
-Haru egy... – kezdi Kyungsoo. A fiatalabb a kislányra kapja tekintetét, szemei még inkább elkerekednek.
-Na ne – suttogja.
-Megjöttem – kiáltja Chanyeol. Két szatyorral a kezében tűnik fel, és lép a konyhába – Felpróbálod ezeket Haru? – mosolyog a kislányra. Aprót bólint, és áll fel a székre, hogy a fiú felemelje. A nappaliba mennek, majd a kanapéra telepednek – Remélem jó lesz, Kyungsoo mérései alapján vettem őket. Meg a kedves eladónő segítségével – sóhajtja. Az egyik táskát kiborítja, pár alsónemű, póló, harisnya, nadrág illetve szoknya volt benne – Ha nem tetszik kicserélik.
Jongin lép a nappaliba, és nézi őket. Haru aprót bólint a ruhák láttán, és a magas fiúra pillant.
-Nyugodtan próbáld fel – mondja és kimegy a konyhába, magával húzva a másik fiút is.
-Mond, hogy nem őrültem meg – nyögi a fiatalabb, és a pultnak dől.
-Nem – von vállat Chanyeol – Egyelőre nem tudjuk pontosan mi folyik itt – lejjebb veszi a hangerőt – Haru még kissé bizalmatlan.

-De, hogyan? Úgy értem, ilyen lehetséges egyáltalán? – mutat a nappali felé Jongin. Csendben merednek egymásra, mikor Haru az új ruhácskáiban lép a konyhába. A szoknyája alját gyűrögeti, fejét lehajtja és megáll, majd lassan felpillant a két fiúra.
-Tündéri – mosolyog rá Chanyeol, és Jongint kikerülve a kislányhoz lép. Óvatosan felkapja, majd a karjára ülteti – Szerintetek? – lép az asztalnál ülőkhöz. Tao egyből felpattan a helyéről, és hozzájuk lép.
-Nagyon csinos – simogatja meg a kislány haját, aki halványan elpirul és Tao felé nyúl – Idejössz oppához? – kérdezi. Chanyeol a száját biggyeszti, de Haru bólint.
-Először kimosom a ruhákat – kel fel az asztaltól Kyungsoo – Addig veszek elő valami tiszta pólót.
Tao bólint, és hárman együtt a nappaliba mennek, ahol összeszedik a ruhákat. Majd azokkal együtt az emeletre, Kyungsoo Tao kezébe nyom egy pólót meg egy rövidnadrágot, hogy varázsolja a kislányra, aztán a többit a mosógépbe dobálják egy fél órás gyors mosásra.
-Kész – mondja Kyungsoo – Utána átpakoljuk a szárítóba.
-Addig menjünk és játszunk valamit – mosolyog Tao a kislányra – Rendben?
Haru csak bólint. A nappaliban helyezkednek el, Tao a szőnyegen ölében Haruval, Kyungsoo pedig a kanapén. A kínai a kislány haját birizgálja, még Haru erősen bámul valamire.
-Mit szeretnél, Haru? – kérdezi kedvesen Kyungsoo. A kislány egyik kezecskéjével egy bögrére mutat, ami tele van tollakkal és egyéb író eszközökkel – Rajzolni szeretnél? – mosolyog a kislányra, aki Taora bámul fel és bólogat. A kínai karjai közt a kislánnyal kel fel, majd veszi le az apróság által áhított tárgyat.
-Menjünk a konyhába – mondja Tao – Mielőtt Joonmyunie hyung kiakad.
Tao ölében a kislánnyal telepedik az asztalhoz és nézi, ahogy a kislány valami furcsa motívumokat rajzolgat. Kyungsoo lép mögéjük, és mikor Tao megérzi, hogy állnak mellette felpillant az idősebbre. Összenéznek, de Kyungsoo csak vállat von. Haru csendben rajzolgat, oda se figyelve a fiúra, aki egyik hajtincsét birizgálja. Ám egyszer csak összerezzen, kihúzza magát és fülelni kezd, majd összekuporodik a fiú karjaiban.
-Jó reggelt – dörmögi Kris, még rekedten és a hűtőhöz lép. Sehun sétál be utána, még a szemét dörgölve és a pultnál ülő Luhanhoz lép, hogy a fiú hátának támassza homlokát. Tao a két fiúra pillant, majd az ölében összekuporodó kislányra. Átkarolja az aprócska testet, és lassan ringatni kezdi. Chanyeol lép a konyhába, és ahogy észreveszi a fiú karjai közt bujkáló kislányt hozzájuk lép.
-Mi a baj, Haru? – kérdezi kedvesen, és megsimogatja a kislány karját. Haru a szeme sarkából Sehunra pillant, majd fejét az őt ölelő fiú mellkasához dörgöli.
-Sehun? – kérdezi halkan a magas fiú – Tőle nem kell félned – mosolyog a kislányra Chanyeol – Egyikünk se bántana téged. Ne félj, rendben? – kérdezi. Haru felpillant, egyenesen a colos szemébe meredve, mintha megerősítésre várna. Aztán egyszer csak felemeli a kisujját és a fiúnak nyújtja – Ígérem – bólint a fiú, és összefűzi kisujjaikat. Taora pillant, aki kissé nyugtalanul néz szemeibe, Chanyeol csak bólint és felegyenesedik. Sehun megunva, hogy Luhan nem vesz róla tudomást az asztal felé indul. Először kótyagosan végignéz a két fiún, aztán a fiatalabbik ölében ücsörgő kislányon és… Várjunk csak?! Milyen kislány?!
-Atyám! – nyikkantja a fiatalabb – Mi a szart csináltatok? Elraboltatok egy gyereket? – erre már Kris is felkapja a fejét, és hatalmas szemekkel bámulja a négyest.
-Hülye vagy? – vágja tarkón Chanyeol a fiatalabbat – Ne hangoskodj, mert megijeszted Harut.
Sehun értetlenül bámul az idősebb szemeibe, aztán körbe a többieken végül a kislányra pillant. Hevesen kezdi a fejét rázni, és hátra fordul egyenesen Luhanhoz.
-Lu hyung, mond, hogy Chanyeol megőrült! – néz az idősebbre kérlelő tekintettel. Luhan unott arccal fordul a fiatalabb felé.
-Higgy amit akarsz Sehunnie – von vállat Luhan.
-Itt mindenki megőrült? – hördül fel a legfiatalabb.
-Haru, megmutatod neki? – kérdezi Tao a kislányt. Haru felpillant és egyenesen Sehun döbbent íriszeibe bámul. Aprót bólint, mire Tao feláll, és a székre állítja a kislányt. Haru először félve néz Sehunra és Krisre, akik hatalmasra tágult szemekkel bámulják. Apró pírral az arcán, lehunyja a szemeit. Jongin lép a konyhába, nyakában egy törölközővel, miközben hajából csöpög a víz. Haru aprócska teste megrázkódik és pár pillanattal később egy aprócska farkas csücsül a széken. Ijedt nyikkanásra kapják fel a fejüket a konyhában lévők. Baekhyun arca teljesen sápadt, és fél pillanattal később megindul fejjel a föld felé – ám Jongin még időben elkapja az idősebb derekát.

-Mi a franc volt ez? – kérdezi zihálva Baekhyun miután magához tért. A tizenkét fiú csöndben ücsörög a nappaliban, ahol Haru – immár gyermeki alakjában – a szőnyegen ül – ismét Tao ölében – és bámulja az őt vizslató Sehunt.
-Azt mi is szeretnénk tudni – simít végig a kislány haján Chanyeol, aki Tao mellet kuporog a szőnyegen.
-Ez... ez nem normális – suttogja Joonmyun – Úgy értem, oké felfogtam, hogy egy farkast hazahoztatok. Na de még, hogy pluszba gyerekké is változik. Ez már igazán sok!
Haru aggódva pillant a fiúra, aztán Taora és lebiggyeszti az alsó ajkát.
-Semmi baj – mosolyog a fiú rá, és homlokon csókolja – Nem kell félned, oppa megvéd.
-Ja, ha oppa nem félne még a pókoktól is – mondja gunyorosan Sehun. Tao szeme rávillan, amitől a másik arcáról egyből eltűnik a kissé gúnyos mosoly.
-És mihez akartok vele kezdeni? – fordul Chanyeol felé Minseok, látva, hogy a többiek nem igazán tudnak még reagálni – Úgy értem, nyilván vannak szülei – Haru összerezzen Tao ölében és ismét hozzásimul. Chanyeol elgondolkodva bámul a kislányra, majd párjára. Kyungsoo is hasonlóan néz vissza rá.
-Nem tudom – von vállat végül a colos – De nyilván nem ok nélkül volt aznap este a parkban. Ha esetleg idővel jelentkezne valaki, akkor persze odaadnánk – összeszorul a szíve, hisz már most annyira megkedvelte a kislányt – Ha viszont senki nem jelentkezne érte – itt párjára pillant, aki alig láthatólag bólint. Chanyeol elmosolyodik, és úgy folytatja – akkor szeretnénk, ha itt maradna.
-Chanyeol – szólal meg Joonmyun – Egy gyerek nem vicc.
-Tudom, hyung – mosolyodik el Chanyeol – Nem is annak szántam. Szeretnék felelősségteljesen viselkedni, és remélem ebben ti is támogatni fogtok – mondata inkább kérdésnek hallatszik, de azért szélesen elvigyorodik.
-Hát persze – bólogat hevesen Tao, szeretetteljesen szorongatva az aprócska testet.
-Ti komolyan meg vagytok húzatva – fortyog Sehun – Komolyan mégis mennyi tapasztalatotok van ilyen téren?
-Nyilván több mint neked – feleli Baekhyun – Fejezd be Sehun-ah.
-Fejezd be Sehun-ah – fintorog a fiatalabb – Hát sok sikert a gyerekneveléshez, én elmentem – azzal felpattan a kanapéról és kiviharzik az előszobába.
-Kabátot vegyél – szól utána Kyungsoo.
-Nem vagy az anyám! – kiáltja Sehun, majd egy ajtócsapódás jelzi, hogy elment.
-Én komolyan beverem az orrát – szólal meg Chanyeol.
-Hagyd – inti le Luhan – Szerintem csak megrendítette a kis lelkivilágát, hogy „vetélytársat” kapott. Ne is foglalkozz vele, lenyugszik.
-Mit szeretnél csinálni Haru? – kérdezi vidáman Tao a kislányt. Haru csak az őt vizslató fiúkat nézi, és arcát az őt ölelő kínai mellkasába fúrja – Ne legyél szégyenlős – mosolyog Tao.
-Mi lenne ha kitalálnátok, hogy hol fog aludni? – veti fel az ötletet Luhan, dongsaengjére pillantva.
-Már van alvó helye – feleli duzzogva Chanyeol.
-Na persze – vonja fel Luhan az egyik szemöldökét – Marha kényelmes lehet, köztetek kuporogni. Mellesleg nem akarlak elkeseríteni, de pont mellettetek aludjon?
-Már miért ne? – húzza fel sértődötten az orrát Chanyeol – Inkább mint egy ijedős pandával.
-Héé! Mégiscsak jobb mint két néha ka- Kyungsoo Tao szájára tapasztja a kezét és megcsóválja a fejét.
-Ha egy mód van rá, ne a gyerek előtt – mosolyog és felkapja Harut – Mit szólnál ahhoz, ha sütnénk valami finomat? – mosolyog a kislányra és elindul a konyhába.
-Mit is akartál mondani Tao-ah? – mosolyodik el gúnyosan Chanyeol.
-Hogy mégiscsak jobb lenne neki velem, mint két kanos meleg sráccal – mosolyog vissza hasonló stílusban.
-Itt vér fog folyni – sóhajtja Joonmyun – Kris csinálj velük valamit.
-A te gyerekeid – von vállat Kris és kezébe kapja a kisasztalon felejtett könyvét, majd olvasni kezd – Old meg.
-Mi lenne, ha felváltva lenne hol Taonál, hol Chanyeoléknál? – motyogja közbe Yixing. Baekhyun helyeslően bólint.
-Ha Channienak éppen olyan napja van, akkor Haru Taoval alszik – mosolyog Baek elégedetten – Na?
-Ki van zárva – vágja rá Chanyeol.
-Szerintem is! – veti oda Tao.
-Gyerekek – sóhajtja Joonmyun – És ha saját szobát kapna?
-Rendben – bólint Chanyeol – Sehunt átpateroljuk Jonginhoz.
-Na nem – nyögi az említett – Nincs azaz Isten!
-Akkor azt hiszem ezt el is döntöttük – mosolyog Chanyeol Taora.
-Mi lenne ha inkább ő döntene? – sóhajt fel Jongin – Komolyan, olyan gyerekesek vagytok.
Chanyeol egyből fel is pattan, és Taoval a nyomában a konyhába siet.
-Haru kivel szeretnél aludni? – kérdezi széles mosollyal az arcán Chanyeol. A kislány csak értetlenül pillant fel a colosra, aztán Taora néz. Kyungsoo megsimogatja a kislány haját és rá mosolyog.
-Na hagyd, hogy a két lökött befolyásoljon. Ott alszol ahol szeretnél – a két fiúhoz fordul – Most pedig kifelé a konyhámból.

The Tree of Life - 3. fejezet

Annyeong~ és meghoztam ezt is:) elnézést a késésért, de mivel a Wolfchild csúszott egy hetet, így ezt is csúsztattam egy kicsit. Sok hozzá fűzni valóm nincs a fejezethez, remélem tetszeni fog. Még annyit, hogy kérhetnék véleményeket? Tényleg nagyon sokat jelentene, mivel elég hosszú idő után publikálok újra, így újra szoknom kell, hogy olvasóknak írok nem pedig a számítógépemben porosodik a kész mű ^-^" Hát kívánok jó olvasást Nektek~

Két nappal később mind a tizenhárman maguk elé bambulva ülnek az iskolapadban. Legtöbben inkább felejtenének, de akadnak páran, akik azon agyalnak, hogy a két lánnyal tartanak. Köztük Sehun és Yixing. Yixing, kiskora óta imádta a régi történeteket, főként a hasonló mende-mondákat. Sehun pedig égett a kíváncsiságtól. Nana ideges volt, főleg hogy nem tudta kiverni a fejéből, az eszméletlen lány képét. Annyira elbambult, hogy csak arra eszmélt fel amikor a tanára az asztalára csapott.
-Nyitott szemmel alszunk az órán, Kim kisasszony? – kérdezi lekicsinylő hangnemben az idősödő asszony – Azonnal menjen az igazgatóiba – Nana csak sóhajtva összeszedi a cuccát és táskájával együtt az igazgatóiba sétál. Különösen nem érdekeli, hogy kiküldték óráról. Főleg hogy a fizika és a tanárnő sem tartoznak a kedvencei közé. Ahogy felér az igazgatóihoz, ismerős alakot pillant meg. Az idősebb fiúhoz érve illedelmesen köszön, majd bekopog az irodába. Végül pár perc alatt le is tudja a nagy fejmosást. Az órából van még legalább húsz perc, amihez persze Nanának semmi kedve. Így kilépve az irodából inkább a tető felé veszi az irányt. A colos már eltűnt az ajtó elől, amivel Nana nem igen törődik. A tető ajtót belökve kilép a szabadba, a korláthoz sétál, majd annak támaszkodva az eget kezdi kémlelni.
-Ma este, elmész? – kérdezi hirtelen egy mély hang a háta mögül. Nana ijedten pördül meg, és néz a szőkére.
-Őszintén szólva? Nem tudom. És te oppa?
-Jó kérdés – von vállat – Hogy-hogy nem órán vagy? – támaszkodik ő is a korlátnak.
-Fizika, Ahn sunbaevel. Ki nem állhat engem, és kiküldött, mert elbambultam.
-A kedvenc fizika tanárom – mondja Kris.
-És te miért nem vagy órán? – kérdezi Nana.
-Média óra. Fölösleges.
Csendben bámulják a tájat, és az udvaron focizó fiúkat. Nana hamar kiszúrja Jongint a pályán.
-Szerinted a többiek elmennek? – pillant fel a fiúra.
-Jó kérdés – von vállat a kínai – Sehun nagyon be volt zsongva. A többiekről fogalmam sincs.
-Sehun szerint alig akarták meghallgatni elsőre. Jongin – int fejével a focizó fiú felé – meg Jongdae kiröhögte. Bár a lány bemutatója azért látványos volt, az egyszer biztos.
És nem csak ők ketten voltak tanácstalanok. Ám ahogy a nap a vége felé közeledett, mindnyájan döntésre jutottak.

● ● ✘ ● ●

-Szerinted tényleg bármelyikük is eljön? – nyögi Rina, az oldalát szorongatva. A két nappal ezelőtt szerezett sebeit, ugyan Sayuri kezelésbe vette, ám a repedt – vagy inkább törött – bordákkal ő sem tudott csodát tenni. Aki pedig tudott volna, nem volt velük.
-Szerintem eljönnek – mosolyog a földön ülő lányra Sayuri – Csak várd ki a végét.
-Na persze – nyöszörög Rina – Kilenc óra lesz – vesz egy mély levegőt, hogy feltápászkodjon a földről – Lassan indulhatnánk.
Sayuri párszor körbepillant, majd a nemrég szerzett órájára – Tényleg ezt akarod? Várhatnánk, még egy kicsit.
-Minek? – förmed rá Rina – Bocsánat – sóhajtja – Nem akartam bunkó lenni.
-Semmi baj – mosolyog Sayuri – Tudom, hogy nem hiszel abban, hogy eljönnek. De nekem valami azt súgja, hogy itt lesznek.
-Öt perc – ül vissza Rina, és táskájába túrva előhúz egy pokrócot, amibe aztán beleburkolózik. Sayuri csendben a tájat fürkészi, tekintetével a legapróbb rezdüléseket is meglátva. Nem tudhatja, hogy nem éri-e őket újabb támadás, miközben várakoznak. Eközben Rina szemeit lehunyva a perceket számlálja, amelyek nem akarnak fogyni. Ahogy letelik az idő Sayuri csalódottan pillant körbe, immáron utoljára.
-Menjünk – suttogja maga elé. Rina felpillant rá, lassan visszagyűri a pokrócát a táskájába és óvatosan megpróbál felállni. Lábai elzsibbadtak, és az oldala is fáj. Sayuri óvatosan felhúzza társát a földről. Nagy levegőt vesz, és az oldalán lógó kardra teszi kezét – Hova megyünk? – pillant az idősebbre.
-Egyelőre az emlékhely közelébe – von vállat – Utána meglátjuk.
-Nyithatom? – keze a markolatot szorongatja.
-Nyisd – bólint Rina, és felkapja táskáját, majd Sayurinak is odanyújtja a sajátját.
-Azért én tényleg hittem, hogy eljönnek – mondja csalódottan Sayuri.
-Nem a te hibád – mosolyog Rina – Igazad volt. Ez a világ, és a benne élő emberek teljesen mások. Nyisd ki a kaput – bök a fejével a kardra. Ujjai az anyagra siklanak, és megragadják. Már épp rántaná ki a kardot, mikor léptek zaja csapja meg a fülüket.
-Várjatok! – kiáltozik valaki. Másodpercekkel később egy fiú lép eléjük a fák közül. Izzadt homloka jelzi, hogy idáig futott – Várjatok – nyögi, és térdeire támaszkodik, közben egyik mutatóujját a két lány felé tartja. Eközben Sayuri és Rina összenéz, majd a még mindig lihegő kínaira pillantanak.
-Minden rendben? – kérdezi óvatosan Sayuri. A fiú hevesen bólogatni kezd.
-Egy pillanat még – nyögi majd felegyenesedik – Örülök, hogy még itt vagytok. Azt hittem, hogy már nem lesztek itt – mosolyodik el – De megérte futni.
-Látod, mondtam – vigyorog rá Rinára a fiatalabbik lány.
-Jól van, szép volt Sayu-ah – mosolyog a lányra – Örülök, hogy eljöttél Yixing.
-Hát még én – nevet a fiú – Szóval, a többiek-? – néz körül utánuk kutatva.
-Sehol senki – pillant az égre Rina – Csodálom, hogy te eljöttél.
-Kell némi változatosság – mosolyog a fiú.
-Na jó, ne szobrozzunk tovább – sóhajt Rina – Így is megfagyok. Sayuri?
-Biztos, hogy nyissam? Nem várunk, még?
-Elég időt kaptak – sóhajt Rina – Csak csináld.
-Hé, van itt valaki? – hallanak meg egy újabb hangot, amelyhez egy zseblámpa fénye is társul.
-Erre – kiáltja el magát Sayuri. Pár perccel később Sehun jelenik meg, a nyomában Chanyeol és Jongdae.
-Gyűlünk ám – böki oldalba társát Sayuri, mire a másik felszisszen és távolabb húzódik tőle – Jaj, ne haragudj – szabadkozik.
-Ne törődj vele – legyint Rina – Várunk még valakit? – pillant a három frissen érkezettre. Chanyeol csak Jongdaera pillant, és mindketten vállat vonnak. Sehun pedig zseblámpája segítségével próbál távolabb látni.
-Meg tennéd, hogy másfelé világítasz, és nem a szemembe? – hallják meg Baekhyun felháborodott hangját – Hé, Kyungsoo-ah, merre tűntél?
-Itt – jön a halk felelet a nagy szeműtől, aki sikeresen orra bukott egy fa gyökerében.
-A fele már megvan – pillant körbe Rina – Remek.
-Meg mondaná valaki, hogy miért kellett egy erdő közepére mászni? – hallatszik Tao panaszos kérdése – Ha itt hagytatok, még ki is akadok.
-Senki nem marad itt – mondja Sayuri. Taot pedig nem sokkal később Luhan és Minseok követi.
-Gondolom Kris hyungra ne számítsunk – néz szét a társaságon Sehun – Aztán Jongin. Meg Joonmyun hyung és Nana-
-Itt lesznek – mosolyog sejtelmesen Rina – Csak várjatok.
És valóban. Először Joonmyun és Nana tűnik fel, mire Tao az ő szeretett „ummája” nyakába veti magát. És végül Kris és Jongin is befut, amolyan stílusos késéssel.
-Minden megvan? – kérdezi Rina és Sayura pillant, aki csak bólint – Teljes mértékben átgondoltátok? – pillant aztán a tizenhárom iskolásra – Utolsó lehetőség, hogy haza menjetek. Jól gondoljátok meg.
-Csak menjünk – sóhajtja Nana – Amúgy hová megyünk? Már ha nem vagyok indiszkrét, de egy erdő közepén vagyunk. Busz, vagy vonat nincs a közelben.
Rina elneveti magát – Minek az?
-Szóval az erdőben alszunk? – kérdezi erőtlenül Nana – Már értem, hogy miért volt az a lista – sóhajtja.
-Nyisd ki Sayuri – mosolyog Rina. A fiatalabb a kard markolatára csúsztatja kezét, kisétál a tömeg közepéből, majd előrántja a kardot. Tao szeme felcsillan a kard láttán, a többieket inkább a borzongás járja át a látványra. Sayuri hármat suhint a karddal, mire megjelenik egy japán shoji ajtó.
-Baj van? – kérdezi Rina, látva a lesokkolt arcokat – Komolyan ebből csináltok ekkora problémát? Hogy előtűnik egy ajtó a semmiből? –elneveti magát, és oldalához kap ami ismét szúrni kezd. Sayuri félre áll, és Rina lép a nyíló ajtóhoz – Jöttök, vagy még bámészkodtok egy kicsit? – lép át az ajtón, és eltűnik.
-Szóval? – mosolyog a még mindig maga elé bámuló társaságra Sayuri.
-Öhm – köszörüli meg a torkát Sehun – Lenyűgöző. Hogy csináltad? – nézi meg az ajtót közelebbről – Úgy értem...
-Szakmai titok – mosolyog Sayuri – Menjünk.
Végül mind észbe kapnak, és ugyan kicsit kétkedve, de az ajtó felé indulnak. Átlépve azon a hely nem sokat változik, ugyanúgy egy erdőben vannak. Ám ez sokkal sűrűbb, és halvány köd dereng a talaj fölött. Sayuri lép át utoljára, és egyből az idősebb lányt kutatja tekintetével.
-Rina? Rina merre vagy? – fordul párszor körbe, miután nem leli társát.
-Fent – kiáltja a lány, mire mind felpillantanak. A lány egy hatalmas fa majdnem legfelső ágán egyensúlyozik, ahogy a tájat bámulja – Hol a fenében vagyunk? – terem hirtelen a földön, mire mindenki rákapja a tekintetét.
-Az emlékhelynél – mondja Sayuri.
-Hát nem tudom – sóhajtja a lány – Nem ismerős a hely. Nem tudom merre kéne indulnunk.
-Arra – bök észak felé Sayuri – Innen nem messze kell lennie.
Rina körbe pillant a társaságon, aztán bólint – Te mész elől – fordul Sayuri felé – Ti pedig kövessétek. Sorban, mielőtt nekem itt kitöritek a nyakatokat. Én meg majd hátul leszek.
-Unnie, neked kéne elől menned – szól közbe Sayuri.
-Te mész elől és pont – sóhajtja. Megigazítja a táskáját, hogy az ne csússzon oldalára, majd int a fejével, hogy induljanak. Csendben ballagnak egy ideig, amikor is Kyungsoo szólal meg halkan.
-Hyung – lép közelebb Baekhyunhoz – Szerinted itt vannak ilyen emberevő növények? – kérdezi ártatlanul.
-Soo-ah, ne szórakozz – mondja az idősebb, de azért ő is közelebb lép az előtte haladó Krishez.
-Ott vagyunk már? – sóhajt halkan Jongdae, és hátra pillant a mögötte kullogó Chanyeolra.
-Jó kérdés – von vállat a fiatalabb. Körbe néz, de a fákon kívül nem lát semmit – Sehun-ah, nem akarod elővenni a zseblámpát megint?
-Mindjárt előkotrom – torpan meg, mire a mögötte haladó Jongin a hátának csapódik.
-Bocs – sóhajtja a táncos. Sayuri is megáll, ameddig Sehun a táskája alján kotorászik, és a sor végén sétáló Rinát keresi. Kicsit le maradva sétál a többiek után, közben bizalmatlanul a tájat fürkészve.
-Nem sokára ott vagyunk – mondja Sayuri – Unnie, minden rendben? – kérdezi – Jól érzed magad?
-Kutya bajom – erőltet egy mosolyt arcára – Viszont, aggódom. Nem kéne lassan megérkeznünk?
-Nem sokára ott leszünk – mosolyog Sayu. Miután mindenki rendezte sorait, tovább indulnak. Fél óra séta után egy tisztásra érnek, ahol Sayuri megtorpan és körbe néz. A sor végéről Rina előre sétál, és ő is alaposan körbe néz.
-Szerintem nem jó helyen járunk – suttogja halkan a fiatalabbnak.
-És mit csináljunk most? – kérdezi – Nyissak egy új kaput?
-Áh, ne – legyint Rina – Ki tudja a végén hol lyukadunk ki. Innen holnap oda találunk.
-És ha te teleportálnál? – kérdezi óvatosan.
-Nem tudok – sóhajt a lány – Egyszerre nem tudok mindenkit vinni, ilyen állapotban. És egyesével sem menne. Fáj – sóhajtja – És nem szakadhatunk ketté.
-Akkor maradunk – állapítja meg Sayuri – Szerzek tűzifát. Te addig ülj le.
-Segítek – dobja le a táskáját és a többiek felé fordul – Oké, mindenki. Ma este itt maradunk. Lassan negyed tizenegy, szóval mindenki pakoljon le.
-Szedünk egy kis fát, addig ne tűnjetek el – indul el Sayuri.
-Segítek – pattan fel Sehun, és végig méri az idősebbik lányt – Te csak pihenj le. Fáradtnak tűnsz.
-Semmi bajom – vesz egy mély levegőt.
-Na persze – mondja Sayuri, és lenyomja az egyik fa tövébe – A hátsódon maradsz, ameddig vissza nem érek. Ha megtudom, hogy felálltál, kikötözlek éjszakára.
-Jól van umma – fintorog a lány, és táskáját magához húzza – Ne aggódj.
Végül Sayuri, Sehun, Chanyeol és Jongdae elindulnak fát szedni. A többiek lepakolnak és mindenki elfoglalja magát. Vagyis próbálja.

● ● ✘ ● ●

-Megjöttünk – fúj ki egy nagy adag levegőt Sayuri, és a kör közepére dobja a fákat. Majd miután a fiúk is lerakták, amit szedtek, neki áll egy tűzrakó helyet kirakni. Amikor gondosan összekészítette, pár nagyobb tuskót gyűjt, hogy tudjanak mire ülni. Amikor elkészül tűzet gyújt és helyet foglal. A láng aprócska, és mindenki keserűen nyugtázza, hogy megsülni nem fognak. De azért ők is oda ülnek a tűzhöz.
-Rina, segítenél? – pillant hátra a lányra Sayuri. Amaz csak bólint és táskájával a kezében az utolsó szabadhelyhez sétál. Leül, és a tűz elé kuporodik.
-Nem garantálom a sikert – sóhajtja. Óvatosan az aprócska lángokhoz teszi a kezét és koncentrál. A tűz körül ülők mind furcsán méregetik, kivéve Sayuri, aki mosolyogva figyeli az idősebb lány ténykedését. Alig pár perccel később a lángok növekedni kezdenek. Végül felcsapnak a lángok, kellemes hőt adva ezzel a tűz körül összegyűlteknek.
-Hogy csináltad? – pillant a tűzre Chanyeol, majd a lányra – Úgy értem, csak ültél ott és mégis...
-Mondtam, képesség. A tizenkét erő egyike – ül fel a tuskóra Rina – Mindegyikőtökben rejlik valami.
-Még most sem értem – szólal meg Nana – Tizenkét képességről beszélsz állandóan, de mi tizenhárman vagyunk itt.
-Te más vagy Nana – feleli a lány – A te képességed egyedi. Te vagy – itt elgondolkozik és összeráncolja a homlokát – akiben, nem maguk a képességek rejlenek, hanem maguk a felsőbb hatalmak. Hülyén hangzik – sóhajtja – de ez van. Te vagy az aki, a múltat a jelent és a jövőt is látod – Nana meghökken a lány szavai hallatán, amit Rina is észre vesz – Tapasztaltad már.
-Azt hittem, hogy csak deja vu – suttogja.
-Annak is nevezheted, de ez kicsivel több.
-És mi? – kérdezi izgatottan Sehun.
-Ti vagytok a tizenkét erő birtokosai – mondja Rina – Az őrzők leszármazottai. Mindegyikőtök egy erőt ural.
-Mint például? – vonja fel szemöldökeit Baekhyun.
-A jég, – pillant Minseokra Rina – telekinézis, – tekint Luhanra – repülés, – fordul Kris felé – víz, - pillant Joonmyunra. – Gyógyítás, - jelenik meg Yixing mellett – fény, – tűnik fel Baekhyun mögött – villám, - pislog Jongdaere – tűz, - tekint a vigyorgó óriásra. – Föld – tűnik fel Kyungsoo mellett – idő, - pislog Taora – teleportáció – néz Jonginra – és végül a levegő – mosolyog az izgatott Sehunra.
-És te? – pislog Nana a lányra, aki ismét a fatuskón tűnik fel.
-A testvéreim és én, négy-négy erőt birtoklunk. Mi adtuk ezeket az őseiteknek. Mint látjátok az egyik amit tudok az a teleportáció – mondatát már egy fa alacsonyabb fekvésű ágán fejezi be – A másik három az idő, a föld és a levegő – mondja - Négyötöknek közvetlenül tudok segíteni az elsajátításban. A többieknek főleg a tapasztalataim alapján fogok tudni. Kérdés?
-Most viccelsz, ugye? – kérdezi Kris – Még hogy repülni.
-Ha nem akarsz, ne higgy nekem. De akkor miért is vagy itt? Tudtommal senkit nem kényszerítettem.
-Én csak – hápog a szőke ciklon, mire Joonmyun kuncogni kezd mellette. Még soha nem látta, hogy a szőke nem tud mit válaszolni – Yah! Te meg ne röhögj.
-Egyéb? – helyezkedik el az ágon Rina, úgy hogy hátát a fa tövének veti.
-Mennyi idő, mire megtanuljuk, uralni? – kérdezi Yixing.
-Őszintén? Általában változó, hogy ki mennyi idő alatt sajátítja el – mondja Rina és lehunyja szemeit – Attól is függ, hogy ki mennyire akarja. A koncentrációs képességeitektől. A türelmetektől. Tőlem – von vállat – Azért csodákra ne számítsatok.
-És ha nagyon akarom, és igyekszek? – kérdezi Sehun.
-A levegő elég könnyű – nyugtatja Rina – Ha jól emlékszem először én is azt tanultam meg. A nehezebb a gyógyítás és az idő. Gyógyításnál ügyelni kell, hogy nehogy rosszul süljön el. Ez tapasztalat, amit nem akartok megismerni – sóhajtja – Ha akartok aludjatok, vagy nézettek szét kicsit. De ne tűnjetek el, és legalább párokban sétálgassatok el – húzza fel lábait mellkasához. Sayuri a táskájába kotor és elővesz egy apró nyakláncot, majd a nyakába akasztja.
-Ma este én őrködök – mondja, és feláll. A fának támasztott kardját magához veszi, és úgy sétál el. Mindenki lefekvéshez készülődik, elvégzik a dolgaikat, esznek pára falatot, majd hálózsákba bújnak és óvatosan a tűz körül elhelyezkednek.
-Minden rendben Nana-ah? – suttogja Joonmyun a lánynak.
-Azt hiszem – sóhajtja – Csak kicsit össze vagyok zavarodva.

Wolfchild - 2. fejezet

Annyeong~ íme itt a legújabb rész :) elnézést a késésért, de múlt hét péntek-szombat osztálykiránduláson voltam, vasárnap pedig a DTM-en voltam, most hétvégén pedig a család fárasztott le ._." a fejezetről még annyit, hogy sokat szenvedtem vele, mivel nem voltam elégedett az eredetivel így a fejezet felét újra írtam, ami nehéz volt, tekintve hogy a továbbiak már készen vannak. Hát jó olvasást kívánok, és remélem hogy tetszeni fog~ illetve ha nem túl nagy kérés, kérhetnék véleményeket? :) Jó olvasást~

-Ideje aludni menni, Haru – mosolyog Chanyeol. Haru csak bizalmatlanul rápillant a colosra, majd Jonginra néz.
-Azt hiszem ő már választott – veregeti hátba Luhan a fiatalabbat – Sajnálom Channie, de taszítod a nőket – vigyorog.
-Kapd be – feleli Chanyeol, és felemeli a kölyköt. Haru csak felmordul, és szinte esdekelve néz Jonginra – Jó éjt – mondja, és felsiet az emeletre. A szobában Kyungsoo már nyakig betakarózva várja a fiút – Szerinted is taszítóm a nőket? – kérdezi becsukva az ajtót, majd a kosárba helyezi Harut. Amint Chanyeol felegyenesedik, kipattan, és az ajtóhoz rohan, majd kaparászni kezdi.
-Ez most honnan jött? – kérdezi Soo, értetlenül pislogva az idősebbre.
-Luhan – feleli, majd ismét a kosárba rakja Harut. Megsimogatja, és addig marad mellette, míg az le nem fekszik. Amikor végre nyugton marad az ágyhoz lép, és gyorsan bebújik az ágyba – Minden rendben? – simít ki egy hajtincset a másik szeméből.
-Persze – könyököl fel, és ajkait Chanyeol szájára tapasztja. Az idősebb a hátára dönti, majd felé hajol. Lassan falják egymás ajkait, semmit sem elsietve. Egészen addig csókolóznak, míg Chanyeol át nem tér ajkaival a másik nyakára, tenyerével pedig a belsőcombjára.
-Chan... Chanyeol – suttogja Soo, szemeit összeszorítva – Ne most.
A fiú ajkaival felfelé indul meg, majd pár csókot hint szerelme arcára.
-Szeretlek Soo-ah – mosolyog a mélybarna szemekbe.
-Én is téged Channie – feleli szintén mosolyogva a fiatalabb. Chanyeol lekapcsolja a kisvillanyt, majd a hátára fekszik és magához húzza Soot – Jó éjt – suttogja a fiatalabb, majd fejét az idősebb mellkasára helyezi. Mindketten hamar elalszanak, így észre sem veszik a szobában tartózkodó harmadik jelenlétét. Haru bánatosan pislog ki az ablakon, minden neszre összerándulva. Olykor-olykor elalszik, ám valami még sem hagyja aludni. Éjfél is elmúlt, mire a ház teljes népe nyugovóra tér. Haru felkel fekhelyéről és körbeszaglászik. Vonyítást hall az ablakon túlról, mire az ágy alá fut, majd ott reszket tovább. Halkan nyöszörögni kezd, mire az ágyon valaki megmozdul. Chanyeol az, aki párját elengedve a hasára fordul és tovább alszik. Haru előmerészkedik az ágy alól. Ismét vonyítás szeli át a város némaságát. Haru felpillant az ágyra, majd felugrik. Alaposan megnézi a két fiút, végül Chanyeol hátára telepedik. Mielőtt lefeküdne, körbenéz még egyszer, majd összegömbölyödik és álomra hajtja fejét.

Chanyeol lassan nyitogatja szemeit, és fejét enyhén megemelve az órára pillant.
-Nézd már felkelt a kiságy – kuncog valaki az ajtó felől. Oldalra nyúl, ahol Kyungsoo szokott aludni, de a fiú most nincs sehol. Lassan magához térve realizálódik benne, hogy valami van a hátán. Óvatosan megmoccan, mire a hátán fekvő szőrpamacs felnéz és rájőve, hogy az ágyként funkcionáló fiú felébredt, az ágyra mászik.
-Haru? – motyogja Chanyeol a kölyök felé pillantva. Az csak szorosan az oldalához simul, és ismét lehunyja szemeit.
-Mi történt? – kacag Jongin és az ágyhoz sétál – Kyungsoo mondta, hogy rajtad aludt.
-Amikor lefeküdtünk még a kosárban volt – ül fel Chanyeol, majd kinyújtózik. Haru megremeg a csont ropogás jellegzetes hangjától, és felnyitja szemeit – Mi van kislány? – simogatja meg a fejét Chanyeol – Megijedtél?
Haru csak felkel, majd mit sem törődve a magas fiúval az ajtó felé indul. Jongin leguggol, mikor odaér, és megsimogatja a fejét. Az állat csak leül, és fejét még jobban a fiú tenyeréhez nyomja.
-De szereti valaki, ha simogatják – gügyögi a fiú. Haru csak megcsóválja a farkát, majd várakozóan a fiúra pillant – Menjünk enni.
-És én? – sóhajtja bánatosan az idősebb fiú. Haru rápillant, és oldalra dönti a fejét. Chanyeol csak elmosolyodik, és lassan felkel az ágyból. Haru felkel és kisétál a szobából, majd szinte leszáguld a lépcsőn, ahol majdnem fellöki a szintén lefelé haladó Minseok-ot.
-Ésszel ám – sóhajtja a fiú, majd mosolyogva figyeli a kölyköt. Haru a konyhába siet, majd meglátva Kyungsoo-t felé veszi az irányt. Amint mellé ér, lefekszik és úgy néz fel a fiúra.
-Oh, jó reggelt – lepődik meg kissé a fiú, a kölyök hatalmas szemei láttán. Haru megcsóválja a farkát, és halkan felnyüszít. Soo csak elmosolyodik, és valamit a pulton pakolgat, majd egy tányért tesz le a földre közben óvatosan megsimogatva Haru-t – Jó étvágyat – mosolyog, majd folytatja a reggeli készítését. Haru egy percig csak mered az illatozó csirkehúsra, majd enni kezd. Ekkor ér a konyhába Chanyeol és Jongin is akik leülnek az étkező asztalhoz.
-Amúgy mi lesz vele holnap, hyung? – kérdezi Jongin, miközben a kávéját kevergeti – Egész nap egyedül lesz?
Haru a fülét kezdi hegyezni, miközben továbbra is az étellel bajlódik.
-Basszus – sziszegi Chanyeol – Senki nem lesz itthon? Azt hittem, hogy Baekhyun...
-Mi van velem? – lép a konyhába az említett, majd Chanyeol mellé ül. Hatalmasat ásít, majd az előtte lévő bögréből iszik.
-Azt hittem, hogy itthon leszel – sóhajt Chanyeol. Baekhyun barátjára pillant, és elmosolyodik végül a fiú vállára hajtja fejét.
-Sajnálom Channie, de holnap be kell mennem – sóhajt a fiú – Pedig én is azt hittem, hogy itthon leszek. De ez van – von vállat.
-Joonmyun hyung ki fogja rakni – sóhajtja Chanyeol. Haru felpillant, majd Kyungsoohoz sétál, és orrával megbökdösi a fiú lábát. Kyungsoo lepillant, és elmosolyodik. Felveszi az üres tálat, majd a mosogatóba helyezi. Haru mint aki jól végezte a dolgát az asztalhoz megy, és leül Chanyeol mellé.
-Jó reggelt – mosolyodik el Minseok, mikor belép a konyhába.
-Jó reggelt hyung – mondja Kyungsoo, hátra sem pillantva. Tölt egy újabb adag kávét, majd a pulton a fiúnak csúsztatja. Minseok a kávéját magához véve a nappaliba megy, ahol a kanapéra telepedik és bekapcsolja a tv-t. Haru felkel és a nappaliba megy, majd a kanapé elé fekszik és onnan figyeli az adást.
-Reggelt – lép a nappaliba Tao. Erőgyűjtés gyanánt leheveredik a kanapéra, fejét Minseok combjára hajtva.
-Jó reggelt – feleli Minseok a kávéjába kortyolva. Haru a kanapéra pillant.
-Mit bámulsz? – fintorog Tao – Ne hidd, hogy én bedőlök neked – szegezi a kölyökre mutatóujját – Tudom, hogy megkajálnál. De felejtsd el, ravaszabb vagyok, mint te.
-Te idióta vagy Tao-ah, nem ravasz – borzol a hajába Chanyeol, majd a fiú lábaira ül.
-Ez fáj – nyivákol a kínai, és miközben próbál felülni sikeresen Minseok nemesebbik felébe könyököl.
-Jézusom! – vinnyog a fiú, kezeivel takarva az érzékeny részt.
-Bocsánat hyung – mondja Tao – Hozzak jeget? Vagy valamit?
-Ne – suttogja az idősebb, könnyeit visszatartva – Jól vagyok.
Haru értetlenkedve nézi a jelentet, majd jobbnak látja ha távozik.

Másnap reggel Chanyeol tanácstalanul bámulja az épp reggeliző kölyköt.
-Nem tudom mit csináljak – sóhajtja.
-Bent nem maradhat – feleli Joonmyun, és a kölyökre pillant, aki befejezve a reggelit Jonginhoz szalad.
-Hyung~ nem lesz semmi baj – biggyeszti az ajkát a magas fiú – Kérlek.
-Felejtsd el.
-Kitakarítom a házat utána.
-Ezt te sem hiszed el, ugye? – mosolyog az idősebb. Lassan mindenki készülődni kezd, kivéve Chanyeolt.
-Azt hiszem ki kell vennem a szabadságom – nyögi. Kyungsoo rápillant, és a fiú combjaira simítja tenyereit.
-Semmi baja nem lesz a garázsban. Vigyél neki enni, inni és kész – ad egy csókot párjának – Megyek, majd beszélünk.
Chanyeol csak halványan elmosolyodik, végül ő is készülődni kezd. Amint elkészül, felkapja Harut és a garázsba viszi.
-Ne haragudj – mondja, mikor leteszi és megsimogatja a fejét – De hyung nem engedi, hogy a házban maradj.
Haru csak néz a fiúra, majd leül és körbe néz. A fiú még egy kicsit nézi, majd az előszobába vezető ajtón keresztül eltűnik. Nem sokkal később valaki letrappol a lépcsőn és kitárja az ajtót. Tao az, és nagyon keres valamit. Haru csak nézi a fiút, aki az egyik polcon guberál. Mellé sétál, majd úgy figyeli tovább.
-Hé, mit bámulsz? – kérdezi Tao, amikor észreveszi a kölyköt. Haru csak tovább nézi a szerencsétlenkedő fiút, majd fogja magát és felmegy a lépcsőn.
-Yah! Te meg hova mész? – fut utána Tao – Most meg hová tűntél? Ahj – az órájára pillant – El fogok késni. Haru? – semmi. Körbe néz a földszinten, de mivel nem találja, feladja – Ha szétszeded a berendezést, mire haza érünk, megnyúzlak plüsskutyus! – azzal rohan is a bejárati ajtó felé.

Kulcscsörgés és nyílik a bejárati ajtó. Haru felnéz, majd az előszobába megy, hogy megnézze ki az. Joonmyun a helyére teszi a kulcsát, és épp hajolna le, hogy levegye a cipőjét, amikor észre veszi, hogy Haru őt bámulja.
-Chanyeol! – kiált fel idegesen – Megöllek! Esküszöm!
-Mi az? – lép a házba a fiú, és értetlenül néz le hyungjára. A fiú csak a kölyökre mutat.
-Haru? Nem én voltam – teszi fel a kezeit Chanyeol.
-Na persze, akkor ki? Magától jött fel?
-Hamarabb elmentem, mint te – feleli a colos.
-Ez igaz – feleli a fiú elmélázva – De akkor mégis ki volt?
Tao lép be az ajtón, és egyből lesápad, amint meglátja a kölyköt. Elmorog egy köszönést, majd lehajtott fejjel távozni készül, amikor Joonmyun utána szól.
-Tao-yah!
-Igen, hyung? – pislog ártatlanul a másikra.
-Nincs valami mondani valód?
-Én- Felszökött! Nem tehetek róla!
-Te voltál? Csak szólni akartam, hogy cipővel ne menj be – sóhajt fel az idősebbik. Tao bambán bámul a másikra. Most árulta el magát, ami valószínűleg azzal jár, hogy ő takarít fel a kölyök után. Haru leül elé, és megcsóválja a farkát. Tao csak ráfintorog és ledobva bakancsát ballag a nappaliba. Ám a várt káosz elmarad, mire a fiú megkönnyebbülten felsóhajt. Azért körbe járja a házat, és miután nyugtázta, hogy tényleg minden rendben van sóhajtva ül le a kanapéra. Haru ismételten csak a fiú elé ül, és farok csóválva bámul rá.
-Ügyes vagy plüsskutyus – paskolja meg a kölyök fejét Tao, majd elmosolyodik.

Késő délután van, amikor az utolsóként hazaérkező Kyungsoo, Jongin és Sehun belép a házba. Épphogy leveszik a cipőjüket, mikor egy apró szőrgolyó veszettül futva, jelenik meg az előszoba küszöbén. Boldog farok csóválással jelzi, hogy örül a hazatérőknek. Jongin elsőként lép a kölyökhöz, és guggol le hozzá. Mire Haru a fiú ölébe helyezi mellső mancsait és szeretetre éhesen szimatolni kezd.
-Hello, kölyök – simogatja meg az állat kobakját Jongin, majd felegyenesedik és a másik két fiút követve a nappaliba megy. Sehun fáradtan dől végig a kanapén, fejét az ott ülő Kris combjára hajtja, míg lábait a kanapé másik végében ülő Luhan ölébe pakolja. A két fiúnak persze nem tetszik a legkisebb cselekedete, de ez őt persze abszolút nem hatja meg. Haru a konyhába megy, ahol Kyungsoo már neki is kezdett a vacsora előkészítésének. Lefekszik az egyik pult tövébe és mancsaira fekteti buksiját, így figyelve a konyhában nyüzsgő fiút.
-Segítsek, hyung? – lép a konyhába Jongin. Kyungsoo felkapja a fejét és mosolyogva bólint.
-Felvágnád azokat, kérlek? – mutat az egyik pulton lévő tálra. Jongin csak biccent, majd megmossa a tálban lévő zöldségeket és elkezdi felvágni őket. Csend telepedik a konyhára, melyet csak a kés és a vágódeszka találkozásának zaja, és a nappaliból beszűrődő tévé hangja szakít meg olykor. Haru is lassan hunyja le a szemeit, a folyamatosan rohangászó Kyungsoo látványától már lassan jojózni kezdtek a szemei. A fiú mosolyogva veszi észre a szendergő kölyköt, és int a másiknak is.
-Tüneményesen alszik – kuncog az idősebb – Kezdem érteni, hogy Chanyeol miért van úgy oda érte.
-Biztos, hogy jó ez? – kérdezi aggodalmaskodva Jongin – Yeol egyre inkább ragaszkodni fog hozzá. Ez egyikőjüknek sem lesz jó. Hyung, Haru... egy vadállat.
-Én is tudom, Jongin-ah – sóhajt Kyungsoo – De ismered őt, ha valamit a fejébe vesz...
-Miről megy a sutyorgás? – lép a konyhába az említett, boldog mosollyal az arcán. Megpaskolja Jongin hátát, majd Kyungsoo-hoz lép és átölelve a derekát magához húzza – Szia – mosolyog, és homlokát a fiatalabbénak dönti.
-Szia – motyogja Kyungsoo, halvány pírral az arcán.
-Ahj, könyörgöm, ne most kezdjétek – nyögi Jongin panaszosan, és a hatás kedvéért még a szemeit is eltakarja. Chanyeol csak felnevet és csókot nyom Kyungsoo szájára, majd elengedve a derekát a hűtőhöz lép.
-Mindjárt vacsora – mondja Kyungsoo – Ne egyél már.
-Csak Harunak akartam csinálni – vesz ki egy tálat, mire Haru szemei felpattannak, és a hűtőhöz lépdel – Na tessék, éhes a kishölgy? – mosolyog a kölyökre és leguggol, hogy megsimogassa a fejét. Jongin csak Kyungsoo-ra pillant és rosszallóan megcsóválja a fejét, mire az idősebb lemondóan sóhajt fel. Chanyeol imádata a kölyök iránt egyre erősebb, és ezzel nem sokat tudnak kezdeni.

Mint minden egyes este, most is Kyungsoo járja be a házat, hogy mindenki időben értesüljön arról, hogy a vacsora tálalva. Bár ez nem tűnik egy komoly kihívásnak – avagy feladatnak, a tizenkét fiúnak mégis sokszor okozott fejtörést. Főleg mivel voltak olyanok, akik általában elfelejtettek szólni a rábízott embereknek a vacsorát illetően, így sokszor utólag ment a csete-paté ezt illetően.
-Hát, akkor jó étvágyat – mondja az asztalfőnél ülő Joonmyun, és szépen lassan neki kezd a vacsorájának. A többiek a példáját követve szintén hozzálátnak a Kyungsoo által kreált vacsorához. Az amúgy sem a csendességéről híres társaság, önmagát meg nem hazudtolva ismét hangos zsivajjal tárgyalja meg a nap eseményeit. Sehun és Jongin a másodéves egyetemisták fárasztó életéről panaszkodik, míg a végzősök csak szem forgatva hallgatják, két kis dongsaeng-jük panaszáradatát. Baekhyun pedig a napi rutinjáró csacsog, és a főnöke borzalmas modoráról. Csak Chanyeol ül néma csendben, ami tőle igen szokatlan és szuggerál az asztal alá.
-Chanyeol – szólal meg Joonmyun – minden rendben?
-Persze – bólint a colos, és felpillant hyung-jára. Haru megbökdösi az orrával a fiú kezét, majd visszafekszik a földre.
A vacsorát követően a társaság nagyja a nappaliba megy, míg a két legfiatalabb, hogy kipihenhessék az egyetem fáradalmait, neki áll a mosogatásnak. Haru is, mint aki jól végezte a dolgát lefekszik a kanapé elé, a szokásos helyére és figyeli a háttérzajként funkcionáló televíziót.

Nem sokkal később, a két mosogatásra ítélt is a nappaliba lép, hogy kényelembe helyezze magát. Sehun a kanapéra fészkeli be magát, míg Jongin inkább a szőnyegre ül. Haru felnyitja szemeit, és lustán Jonginra pillant, majd nem sokat törődve a fiúval, ismét lehunyja a szemeit. Már épp elaludna, amikor a tévé zaja mellett, hangos kutyaugatás hangzik fel. Haru fél szemét felnyitja és körbe kémlel, a kutyaugatás egyre hangosabb lesz, mire a másik szemét is felnyitja. Majd felkel és a teraszajtóhoz sétál, leül és úgy figyeli a kint zajló eseményeket. Chanyeol a kanapé háttámlája fölött átkukkantva, figyeli a kölyköt, aki fülét hegyezve jobbra-balra döntögeti a fejét. Megbökdösi Kyungsoo oldalát, aki kisebb fészkelődés után szintén átkukkant a háttámla fölött. Elmosolyodik, aztán figyelmét ismét a többieknek szenteli. Eközben Haru az üvegajtón át figyeli az egyre sötétedő égboltot, miközben nedves kis orrát az üvegnek nyomja. Egy távoli vonyítás hangjára, azonban összerezzen és ijedten, maga alá húzza a farkát. A következő hangosabb, és vérfagyasztóbb hangra pedig ijedten száguld a konyhába, hogy ott az asztal alá bújjon. A tizenkét fiú pedig csak értetlenül néz a konyha felé. Chanyeol, párját az öléből száműzve megy a konyhába, hogy utánajárjon merre tűnt el a kölyök. Utoljára az asztal alá pillant be, ahol végül egy összegömbölyödve reszkető kölyköt pillant meg. Arrébb húz pár széket, hogy hozzá férjen, mire Haru még inkább remegni kezd. Ezért először csak megsimogatja, majd akárcsak az első nap óvatosan a karjaiba kapja, hogy visszasétáljon vele a nappaliba.

-Jó éjt – csukja be az ajtót Chanyeol, majd leteszi Haru-t a földre. Aggódva figyeli a kölyköt, aki még mindig remeg, holott a kutyaugatás legalább egy órája abba maradt – Szerinted mi történt vele? – kérdezi az ágy szélén ücsörgő párját. Kyungsoo csak tanácstalanul megcsóválja a fejét, majd kinyújtja a karját a másik felé.
-Talán megtámadta pár kutya – suttogja a másikhoz közelebb férkőzve.
-Hm, lehet – hunyja le a szemeit az idősebb, majd végig dől az ágyon, magával rántva a másikat is. Egy ideig így fekszenek, majd végül befekszenek az ágyba. Chanyeol mielőtt lekapcsolná a villanyt a kölyökre néz, aki szinte meg se moccant mióta letette a földre – Haru – szólal meg mély hangján, mire a kölyök hegyezni kezdi a fülét – Gyere ide – először meg sem moccan, csak bámul a két hatalmas szemével a fiúra. Aztán egyszer csak feláll, és az ágyhoz botorkál, végül felugrik rá és az ágy végében lefekszik.
-Jó éjt – suttogja Chanyeol, és párját magához ölelve lekapcsolja az éjjeli lámpát.