Wolfchild - 2. fejezet

Annyeong~ íme itt a legújabb rész :) elnézést a késésért, de múlt hét péntek-szombat osztálykiránduláson voltam, vasárnap pedig a DTM-en voltam, most hétvégén pedig a család fárasztott le ._." a fejezetről még annyit, hogy sokat szenvedtem vele, mivel nem voltam elégedett az eredetivel így a fejezet felét újra írtam, ami nehéz volt, tekintve hogy a továbbiak már készen vannak. Hát jó olvasást kívánok, és remélem hogy tetszeni fog~ illetve ha nem túl nagy kérés, kérhetnék véleményeket? :) Jó olvasást~

-Ideje aludni menni, Haru – mosolyog Chanyeol. Haru csak bizalmatlanul rápillant a colosra, majd Jonginra néz.
-Azt hiszem ő már választott – veregeti hátba Luhan a fiatalabbat – Sajnálom Channie, de taszítod a nőket – vigyorog.
-Kapd be – feleli Chanyeol, és felemeli a kölyköt. Haru csak felmordul, és szinte esdekelve néz Jonginra – Jó éjt – mondja, és felsiet az emeletre. A szobában Kyungsoo már nyakig betakarózva várja a fiút – Szerinted is taszítóm a nőket? – kérdezi becsukva az ajtót, majd a kosárba helyezi Harut. Amint Chanyeol felegyenesedik, kipattan, és az ajtóhoz rohan, majd kaparászni kezdi.
-Ez most honnan jött? – kérdezi Soo, értetlenül pislogva az idősebbre.
-Luhan – feleli, majd ismét a kosárba rakja Harut. Megsimogatja, és addig marad mellette, míg az le nem fekszik. Amikor végre nyugton marad az ágyhoz lép, és gyorsan bebújik az ágyba – Minden rendben? – simít ki egy hajtincset a másik szeméből.
-Persze – könyököl fel, és ajkait Chanyeol szájára tapasztja. Az idősebb a hátára dönti, majd felé hajol. Lassan falják egymás ajkait, semmit sem elsietve. Egészen addig csókolóznak, míg Chanyeol át nem tér ajkaival a másik nyakára, tenyerével pedig a belsőcombjára.
-Chan... Chanyeol – suttogja Soo, szemeit összeszorítva – Ne most.
A fiú ajkaival felfelé indul meg, majd pár csókot hint szerelme arcára.
-Szeretlek Soo-ah – mosolyog a mélybarna szemekbe.
-Én is téged Channie – feleli szintén mosolyogva a fiatalabb. Chanyeol lekapcsolja a kisvillanyt, majd a hátára fekszik és magához húzza Soot – Jó éjt – suttogja a fiatalabb, majd fejét az idősebb mellkasára helyezi. Mindketten hamar elalszanak, így észre sem veszik a szobában tartózkodó harmadik jelenlétét. Haru bánatosan pislog ki az ablakon, minden neszre összerándulva. Olykor-olykor elalszik, ám valami még sem hagyja aludni. Éjfél is elmúlt, mire a ház teljes népe nyugovóra tér. Haru felkel fekhelyéről és körbeszaglászik. Vonyítást hall az ablakon túlról, mire az ágy alá fut, majd ott reszket tovább. Halkan nyöszörögni kezd, mire az ágyon valaki megmozdul. Chanyeol az, aki párját elengedve a hasára fordul és tovább alszik. Haru előmerészkedik az ágy alól. Ismét vonyítás szeli át a város némaságát. Haru felpillant az ágyra, majd felugrik. Alaposan megnézi a két fiút, végül Chanyeol hátára telepedik. Mielőtt lefeküdne, körbenéz még egyszer, majd összegömbölyödik és álomra hajtja fejét.

Chanyeol lassan nyitogatja szemeit, és fejét enyhén megemelve az órára pillant.
-Nézd már felkelt a kiságy – kuncog valaki az ajtó felől. Oldalra nyúl, ahol Kyungsoo szokott aludni, de a fiú most nincs sehol. Lassan magához térve realizálódik benne, hogy valami van a hátán. Óvatosan megmoccan, mire a hátán fekvő szőrpamacs felnéz és rájőve, hogy az ágyként funkcionáló fiú felébredt, az ágyra mászik.
-Haru? – motyogja Chanyeol a kölyök felé pillantva. Az csak szorosan az oldalához simul, és ismét lehunyja szemeit.
-Mi történt? – kacag Jongin és az ágyhoz sétál – Kyungsoo mondta, hogy rajtad aludt.
-Amikor lefeküdtünk még a kosárban volt – ül fel Chanyeol, majd kinyújtózik. Haru megremeg a csont ropogás jellegzetes hangjától, és felnyitja szemeit – Mi van kislány? – simogatja meg a fejét Chanyeol – Megijedtél?
Haru csak felkel, majd mit sem törődve a magas fiúval az ajtó felé indul. Jongin leguggol, mikor odaér, és megsimogatja a fejét. Az állat csak leül, és fejét még jobban a fiú tenyeréhez nyomja.
-De szereti valaki, ha simogatják – gügyögi a fiú. Haru csak megcsóválja a farkát, majd várakozóan a fiúra pillant – Menjünk enni.
-És én? – sóhajtja bánatosan az idősebb fiú. Haru rápillant, és oldalra dönti a fejét. Chanyeol csak elmosolyodik, és lassan felkel az ágyból. Haru felkel és kisétál a szobából, majd szinte leszáguld a lépcsőn, ahol majdnem fellöki a szintén lefelé haladó Minseok-ot.
-Ésszel ám – sóhajtja a fiú, majd mosolyogva figyeli a kölyköt. Haru a konyhába siet, majd meglátva Kyungsoo-t felé veszi az irányt. Amint mellé ér, lefekszik és úgy néz fel a fiúra.
-Oh, jó reggelt – lepődik meg kissé a fiú, a kölyök hatalmas szemei láttán. Haru megcsóválja a farkát, és halkan felnyüszít. Soo csak elmosolyodik, és valamit a pulton pakolgat, majd egy tányért tesz le a földre közben óvatosan megsimogatva Haru-t – Jó étvágyat – mosolyog, majd folytatja a reggeli készítését. Haru egy percig csak mered az illatozó csirkehúsra, majd enni kezd. Ekkor ér a konyhába Chanyeol és Jongin is akik leülnek az étkező asztalhoz.
-Amúgy mi lesz vele holnap, hyung? – kérdezi Jongin, miközben a kávéját kevergeti – Egész nap egyedül lesz?
Haru a fülét kezdi hegyezni, miközben továbbra is az étellel bajlódik.
-Basszus – sziszegi Chanyeol – Senki nem lesz itthon? Azt hittem, hogy Baekhyun...
-Mi van velem? – lép a konyhába az említett, majd Chanyeol mellé ül. Hatalmasat ásít, majd az előtte lévő bögréből iszik.
-Azt hittem, hogy itthon leszel – sóhajt Chanyeol. Baekhyun barátjára pillant, és elmosolyodik végül a fiú vállára hajtja fejét.
-Sajnálom Channie, de holnap be kell mennem – sóhajt a fiú – Pedig én is azt hittem, hogy itthon leszek. De ez van – von vállat.
-Joonmyun hyung ki fogja rakni – sóhajtja Chanyeol. Haru felpillant, majd Kyungsoohoz sétál, és orrával megbökdösi a fiú lábát. Kyungsoo lepillant, és elmosolyodik. Felveszi az üres tálat, majd a mosogatóba helyezi. Haru mint aki jól végezte a dolgát az asztalhoz megy, és leül Chanyeol mellé.
-Jó reggelt – mosolyodik el Minseok, mikor belép a konyhába.
-Jó reggelt hyung – mondja Kyungsoo, hátra sem pillantva. Tölt egy újabb adag kávét, majd a pulton a fiúnak csúsztatja. Minseok a kávéját magához véve a nappaliba megy, ahol a kanapéra telepedik és bekapcsolja a tv-t. Haru felkel és a nappaliba megy, majd a kanapé elé fekszik és onnan figyeli az adást.
-Reggelt – lép a nappaliba Tao. Erőgyűjtés gyanánt leheveredik a kanapéra, fejét Minseok combjára hajtva.
-Jó reggelt – feleli Minseok a kávéjába kortyolva. Haru a kanapéra pillant.
-Mit bámulsz? – fintorog Tao – Ne hidd, hogy én bedőlök neked – szegezi a kölyökre mutatóujját – Tudom, hogy megkajálnál. De felejtsd el, ravaszabb vagyok, mint te.
-Te idióta vagy Tao-ah, nem ravasz – borzol a hajába Chanyeol, majd a fiú lábaira ül.
-Ez fáj – nyivákol a kínai, és miközben próbál felülni sikeresen Minseok nemesebbik felébe könyököl.
-Jézusom! – vinnyog a fiú, kezeivel takarva az érzékeny részt.
-Bocsánat hyung – mondja Tao – Hozzak jeget? Vagy valamit?
-Ne – suttogja az idősebb, könnyeit visszatartva – Jól vagyok.
Haru értetlenkedve nézi a jelentet, majd jobbnak látja ha távozik.

Másnap reggel Chanyeol tanácstalanul bámulja az épp reggeliző kölyköt.
-Nem tudom mit csináljak – sóhajtja.
-Bent nem maradhat – feleli Joonmyun, és a kölyökre pillant, aki befejezve a reggelit Jonginhoz szalad.
-Hyung~ nem lesz semmi baj – biggyeszti az ajkát a magas fiú – Kérlek.
-Felejtsd el.
-Kitakarítom a házat utána.
-Ezt te sem hiszed el, ugye? – mosolyog az idősebb. Lassan mindenki készülődni kezd, kivéve Chanyeolt.
-Azt hiszem ki kell vennem a szabadságom – nyögi. Kyungsoo rápillant, és a fiú combjaira simítja tenyereit.
-Semmi baja nem lesz a garázsban. Vigyél neki enni, inni és kész – ad egy csókot párjának – Megyek, majd beszélünk.
Chanyeol csak halványan elmosolyodik, végül ő is készülődni kezd. Amint elkészül, felkapja Harut és a garázsba viszi.
-Ne haragudj – mondja, mikor leteszi és megsimogatja a fejét – De hyung nem engedi, hogy a házban maradj.
Haru csak néz a fiúra, majd leül és körbe néz. A fiú még egy kicsit nézi, majd az előszobába vezető ajtón keresztül eltűnik. Nem sokkal később valaki letrappol a lépcsőn és kitárja az ajtót. Tao az, és nagyon keres valamit. Haru csak nézi a fiút, aki az egyik polcon guberál. Mellé sétál, majd úgy figyeli tovább.
-Hé, mit bámulsz? – kérdezi Tao, amikor észreveszi a kölyköt. Haru csak tovább nézi a szerencsétlenkedő fiút, majd fogja magát és felmegy a lépcsőn.
-Yah! Te meg hova mész? – fut utána Tao – Most meg hová tűntél? Ahj – az órájára pillant – El fogok késni. Haru? – semmi. Körbe néz a földszinten, de mivel nem találja, feladja – Ha szétszeded a berendezést, mire haza érünk, megnyúzlak plüsskutyus! – azzal rohan is a bejárati ajtó felé.

Kulcscsörgés és nyílik a bejárati ajtó. Haru felnéz, majd az előszobába megy, hogy megnézze ki az. Joonmyun a helyére teszi a kulcsát, és épp hajolna le, hogy levegye a cipőjét, amikor észre veszi, hogy Haru őt bámulja.
-Chanyeol! – kiált fel idegesen – Megöllek! Esküszöm!
-Mi az? – lép a házba a fiú, és értetlenül néz le hyungjára. A fiú csak a kölyökre mutat.
-Haru? Nem én voltam – teszi fel a kezeit Chanyeol.
-Na persze, akkor ki? Magától jött fel?
-Hamarabb elmentem, mint te – feleli a colos.
-Ez igaz – feleli a fiú elmélázva – De akkor mégis ki volt?
Tao lép be az ajtón, és egyből lesápad, amint meglátja a kölyköt. Elmorog egy köszönést, majd lehajtott fejjel távozni készül, amikor Joonmyun utána szól.
-Tao-yah!
-Igen, hyung? – pislog ártatlanul a másikra.
-Nincs valami mondani valód?
-Én- Felszökött! Nem tehetek róla!
-Te voltál? Csak szólni akartam, hogy cipővel ne menj be – sóhajt fel az idősebbik. Tao bambán bámul a másikra. Most árulta el magát, ami valószínűleg azzal jár, hogy ő takarít fel a kölyök után. Haru leül elé, és megcsóválja a farkát. Tao csak ráfintorog és ledobva bakancsát ballag a nappaliba. Ám a várt káosz elmarad, mire a fiú megkönnyebbülten felsóhajt. Azért körbe járja a házat, és miután nyugtázta, hogy tényleg minden rendben van sóhajtva ül le a kanapéra. Haru ismételten csak a fiú elé ül, és farok csóválva bámul rá.
-Ügyes vagy plüsskutyus – paskolja meg a kölyök fejét Tao, majd elmosolyodik.

Késő délután van, amikor az utolsóként hazaérkező Kyungsoo, Jongin és Sehun belép a házba. Épphogy leveszik a cipőjüket, mikor egy apró szőrgolyó veszettül futva, jelenik meg az előszoba küszöbén. Boldog farok csóválással jelzi, hogy örül a hazatérőknek. Jongin elsőként lép a kölyökhöz, és guggol le hozzá. Mire Haru a fiú ölébe helyezi mellső mancsait és szeretetre éhesen szimatolni kezd.
-Hello, kölyök – simogatja meg az állat kobakját Jongin, majd felegyenesedik és a másik két fiút követve a nappaliba megy. Sehun fáradtan dől végig a kanapén, fejét az ott ülő Kris combjára hajtja, míg lábait a kanapé másik végében ülő Luhan ölébe pakolja. A két fiúnak persze nem tetszik a legkisebb cselekedete, de ez őt persze abszolút nem hatja meg. Haru a konyhába megy, ahol Kyungsoo már neki is kezdett a vacsora előkészítésének. Lefekszik az egyik pult tövébe és mancsaira fekteti buksiját, így figyelve a konyhában nyüzsgő fiút.
-Segítsek, hyung? – lép a konyhába Jongin. Kyungsoo felkapja a fejét és mosolyogva bólint.
-Felvágnád azokat, kérlek? – mutat az egyik pulton lévő tálra. Jongin csak biccent, majd megmossa a tálban lévő zöldségeket és elkezdi felvágni őket. Csend telepedik a konyhára, melyet csak a kés és a vágódeszka találkozásának zaja, és a nappaliból beszűrődő tévé hangja szakít meg olykor. Haru is lassan hunyja le a szemeit, a folyamatosan rohangászó Kyungsoo látványától már lassan jojózni kezdtek a szemei. A fiú mosolyogva veszi észre a szendergő kölyköt, és int a másiknak is.
-Tüneményesen alszik – kuncog az idősebb – Kezdem érteni, hogy Chanyeol miért van úgy oda érte.
-Biztos, hogy jó ez? – kérdezi aggodalmaskodva Jongin – Yeol egyre inkább ragaszkodni fog hozzá. Ez egyikőjüknek sem lesz jó. Hyung, Haru... egy vadállat.
-Én is tudom, Jongin-ah – sóhajt Kyungsoo – De ismered őt, ha valamit a fejébe vesz...
-Miről megy a sutyorgás? – lép a konyhába az említett, boldog mosollyal az arcán. Megpaskolja Jongin hátát, majd Kyungsoo-hoz lép és átölelve a derekát magához húzza – Szia – mosolyog, és homlokát a fiatalabbénak dönti.
-Szia – motyogja Kyungsoo, halvány pírral az arcán.
-Ahj, könyörgöm, ne most kezdjétek – nyögi Jongin panaszosan, és a hatás kedvéért még a szemeit is eltakarja. Chanyeol csak felnevet és csókot nyom Kyungsoo szájára, majd elengedve a derekát a hűtőhöz lép.
-Mindjárt vacsora – mondja Kyungsoo – Ne egyél már.
-Csak Harunak akartam csinálni – vesz ki egy tálat, mire Haru szemei felpattannak, és a hűtőhöz lépdel – Na tessék, éhes a kishölgy? – mosolyog a kölyökre és leguggol, hogy megsimogassa a fejét. Jongin csak Kyungsoo-ra pillant és rosszallóan megcsóválja a fejét, mire az idősebb lemondóan sóhajt fel. Chanyeol imádata a kölyök iránt egyre erősebb, és ezzel nem sokat tudnak kezdeni.

Mint minden egyes este, most is Kyungsoo járja be a házat, hogy mindenki időben értesüljön arról, hogy a vacsora tálalva. Bár ez nem tűnik egy komoly kihívásnak – avagy feladatnak, a tizenkét fiúnak mégis sokszor okozott fejtörést. Főleg mivel voltak olyanok, akik általában elfelejtettek szólni a rábízott embereknek a vacsorát illetően, így sokszor utólag ment a csete-paté ezt illetően.
-Hát, akkor jó étvágyat – mondja az asztalfőnél ülő Joonmyun, és szépen lassan neki kezd a vacsorájának. A többiek a példáját követve szintén hozzálátnak a Kyungsoo által kreált vacsorához. Az amúgy sem a csendességéről híres társaság, önmagát meg nem hazudtolva ismét hangos zsivajjal tárgyalja meg a nap eseményeit. Sehun és Jongin a másodéves egyetemisták fárasztó életéről panaszkodik, míg a végzősök csak szem forgatva hallgatják, két kis dongsaeng-jük panaszáradatát. Baekhyun pedig a napi rutinjáró csacsog, és a főnöke borzalmas modoráról. Csak Chanyeol ül néma csendben, ami tőle igen szokatlan és szuggerál az asztal alá.
-Chanyeol – szólal meg Joonmyun – minden rendben?
-Persze – bólint a colos, és felpillant hyung-jára. Haru megbökdösi az orrával a fiú kezét, majd visszafekszik a földre.
A vacsorát követően a társaság nagyja a nappaliba megy, míg a két legfiatalabb, hogy kipihenhessék az egyetem fáradalmait, neki áll a mosogatásnak. Haru is, mint aki jól végezte a dolgát lefekszik a kanapé elé, a szokásos helyére és figyeli a háttérzajként funkcionáló televíziót.

Nem sokkal később, a két mosogatásra ítélt is a nappaliba lép, hogy kényelembe helyezze magát. Sehun a kanapéra fészkeli be magát, míg Jongin inkább a szőnyegre ül. Haru felnyitja szemeit, és lustán Jonginra pillant, majd nem sokat törődve a fiúval, ismét lehunyja a szemeit. Már épp elaludna, amikor a tévé zaja mellett, hangos kutyaugatás hangzik fel. Haru fél szemét felnyitja és körbe kémlel, a kutyaugatás egyre hangosabb lesz, mire a másik szemét is felnyitja. Majd felkel és a teraszajtóhoz sétál, leül és úgy figyeli a kint zajló eseményeket. Chanyeol a kanapé háttámlája fölött átkukkantva, figyeli a kölyköt, aki fülét hegyezve jobbra-balra döntögeti a fejét. Megbökdösi Kyungsoo oldalát, aki kisebb fészkelődés után szintén átkukkant a háttámla fölött. Elmosolyodik, aztán figyelmét ismét a többieknek szenteli. Eközben Haru az üvegajtón át figyeli az egyre sötétedő égboltot, miközben nedves kis orrát az üvegnek nyomja. Egy távoli vonyítás hangjára, azonban összerezzen és ijedten, maga alá húzza a farkát. A következő hangosabb, és vérfagyasztóbb hangra pedig ijedten száguld a konyhába, hogy ott az asztal alá bújjon. A tizenkét fiú pedig csak értetlenül néz a konyha felé. Chanyeol, párját az öléből száműzve megy a konyhába, hogy utánajárjon merre tűnt el a kölyök. Utoljára az asztal alá pillant be, ahol végül egy összegömbölyödve reszkető kölyköt pillant meg. Arrébb húz pár széket, hogy hozzá férjen, mire Haru még inkább remegni kezd. Ezért először csak megsimogatja, majd akárcsak az első nap óvatosan a karjaiba kapja, hogy visszasétáljon vele a nappaliba.

-Jó éjt – csukja be az ajtót Chanyeol, majd leteszi Haru-t a földre. Aggódva figyeli a kölyköt, aki még mindig remeg, holott a kutyaugatás legalább egy órája abba maradt – Szerinted mi történt vele? – kérdezi az ágy szélén ücsörgő párját. Kyungsoo csak tanácstalanul megcsóválja a fejét, majd kinyújtja a karját a másik felé.
-Talán megtámadta pár kutya – suttogja a másikhoz közelebb férkőzve.
-Hm, lehet – hunyja le a szemeit az idősebb, majd végig dől az ágyon, magával rántva a másikat is. Egy ideig így fekszenek, majd végül befekszenek az ágyba. Chanyeol mielőtt lekapcsolná a villanyt a kölyökre néz, aki szinte meg se moccant mióta letette a földre – Haru – szólal meg mély hangján, mire a kölyök hegyezni kezdi a fülét – Gyere ide – először meg sem moccan, csak bámul a két hatalmas szemével a fiúra. Aztán egyszer csak feláll, és az ágyhoz botorkál, végül felugrik rá és az ágy végében lefekszik.
-Jó éjt – suttogja Chanyeol, és párját magához ölelve lekapcsolja az éjjeli lámpát.