Blog~ (Wolfchild 5. fejezet)

Annyeong~ csak azért jelentkezek, hogy szóljak a Wolfchild 5. fejezete felkerült IDE :) Új blogot kapott a történet, így ezentúl ott lesznek az új fejezetek, ide pedig ezentúl one shot-ok és egyebek fognak kerülni~
Csók Nanami.

Wolfchild - 4. fejezet

Huh, hát végül csak eljutottam idáig~ sok mindent nem fűznék a fejezethez, remélem elnyeri a tetszéseteket ^^ a véleményeteket pedig várom akár ide, akár a Facebook-on :D jó olvasást~ ^w^

-Ez teljességgel kizárt – nyöszörgi a kanapén fekvő Sehun, náthás hangon.
-Sajnálom Sehunnie, de Harura vigyázni kell. Neked meg itthon kell maradnod – von vállat Chanyeol.
-Ki van zárva, hogy vigyázzak rá – nyögi és tüsszent egyet.
-Szerintem is inkább ő fog rád vigyázni – ül a kanapé karfájára Kyungsoo, és a fiatalabb homlokára csúsztatja a tenyerét – Látod? Kellett neked kabát nélkül rohangálnod tegnap. Most aztán magadra vess.
-Jól van anyuci, vettem – nyögi a fiú és lehunyja a szemeit – De muszáj itt hagynotok? – utal a kislányra – Nekem még tanulnom kell, a héten be kell adnom két esszét.
-Majd én beadom – paskolja meg a fejét Jongin – Csak írd meg őket.
-Hirtelen mindenki milyen segítőkész… - prüszköl a legfiatalabb – Utállak titeket – motyogja.
-Tégy úgy – mosolyodik el Chanyeol – Na én mentem. Jó légy Sehunnie.
-Ah – nyögi válaszként a fiatalabb.
-Oké, Sehun kaja a hűtőben, egyetek. Haru már ébren van, de Tao még egy kicsit itthon van. Ha elment, Harut lehozza. Figyelj rá, kérlek – mondja Kyungsoo – Rendben?
-Rendben... aludhatok? – zsörtölődik a fiatalabb.
-Persze, de ne felejtsd el, oké?
-Oké. Viszlát hyung... – motyogja a fiatalabb és elhelyezkedik a takaró alatt.

Amikor ismét kinyitja a szemét Taot pillantja meg, kezében a kislánnyal.
-Sehun-ah? Mennem kell – Harut leteszi a földre, homlokon csókolja és megsimogatja a fejét – Vigyázz magadra, jó? Figyelj Sehunra és ne hagyd magad. Sietek haza – azzal feláll és elmegy. Haru csak less egy ideig a fiú után, majd az őt a kanapéról kémlelő fiúra tekint.
-Mi van? – morogja morcosan a takaró leple alól Sehun – Éhes vagy? – kérdezi, Haru csak megrázza a fejét és letelepedik a kávézó asztal mellé, hogy a Chanyeoltól kapott füzetbe kezdjen rajzolgatni.
A nap nagy részét Sehun lustálkodva tölti, csupán néha megy a konyhába, hogy a rábízott „terhet” megetesse. Azonban délután rájön, hogy másnapra be kell adnia biológiára egy szakdolgozatot. Persze, a szakdogához szükséges filmet még nem sikerült megnéznie, ezért úgy dönt ebéd után, hogy ennek is itt az ideje.
-Maradj csendben, jó? – fordul a kislányhoz miközben a dvd-lejátszóval szöszmötöl – habár a kislány még mindig nem szólt egy árva szót sem. A fiú mit sem törődve vele vetődik a kanapéra, és indítja el a filmet. Haru is érdeklődve fordul a tévé-készülék felé, és hatalmasra nyílt szemekkel vizslatja a masinát. Aztán ijedten húzódik hátrébb amikor a film kezdő jelentében egy véres pofájú farkas tűnik fel. Aprócska szája megremeg, de továbbra is csak a televízióra figyel. Sehun ebből persze semmit nem vesz észre, csak átolvassa a kapott jegyzetet, hogy mire kell oda figyelnie majd a film során.
Jó fél órával később a természetfilm kezd durvára fordulni, sorra mutatva a farkasok közt dúló véres háborúkat. Sehun unottan firkant fel a jegyzetei közé valamit, mikor halk szipogásszerű hangra lesz figyelmes. Leállítja a filmet, és felül majd körbenéz. Végül meglátja a kanapé előtt gubbasztó aprócska testet, aki térdeit felhúzva öleli át magát, egészen az ülőalkalmatossághoz préselődve. Sehun homlokráncolva figyeli a rázkódó testet, majd fel a tévére. A kislány nyilván megijedt, amikor az alfapár széttépett egy a területükre betolakodó magányos farkast.
-Hé – szólítja meg a kislányt, ám az ügyet sem vet rá. Sehun felsóhajt, tudja jól, hogy meg kell vigasztalnia a kislányt. Hisz ha hyungjai erre érnének haza, nyilván mindenért őt okolnál. Az már más kérdés, hogy teljesen jogosan állítanák ezt. Még mindig a kanapén ülve, óvatosan közelebb csúszik a kislányhoz – Hé – szólítja meg, ezúttal sokkal lágyabb hangon. De a kislány erre se ad választ, így Sehun a földre huppan. Egy kis ideig bámulja az összekuporodó testet, majd egyik kezét a kislány hátára simítja. Haru csak megrezzen, és még összébb húzza magát, mire a fiú közelebb húzódik hozzá. Óvatosan az ölébe emeli, mire Haru inkább menekülne, ám Sehun kissé esetlen ringatási kísérletére visszahuppan és arcát a fiú mellkasába fúrja.

Luhan halkan nyit be a lakás ajtaján, és alaposan körbenéz. Csend van, és semmi féle motoszkálást nem hall. Így lerúgja cipőit és elindul a nappali felé. A tv képernyőjén egy farkast lát, ám az otthon maradt két gyereket sehol sem látja. Ahogy közelebb lép a kanapéhoz, hogy kikapcsolja a tévét, megpillantja a kanapén szunyókáló Sehunt a mellkasán fekvő Haruval. Luhan először elcsodálkozik, végül csak mosolyogva figyeli őket, és rájuk teríti a kanapé háttámláján lévő pokrócot. Halkan a konyhába megy, hogy melegítsen magának valami ételt, aztán az előszobába, hogy elővegye a kabátjából a mobilját. Épp indulna vissza a konyhába, amikor nyílik a bejárati ajtó és Tao lép be rajta, nyomában Kris, Kyungsoo és Chanyeol.
-Sziasztok – mosolyog a legidősebb. A másik négy is illedelmesen köszön, majd neki állnak levetkőzni. Chanyeol felkapja a két hatalmas bevásárló szatyrot majd megindul a konyhába.
-Haru? – kérdezi az idősebbtől, aki csak elmosolyodik.
-Sehun-ah és ő alszanak – fordul a fiatalabb felé. Chanyeol értetlenül néz a másikra és követi a nappaliba, ahol megpillantja a még mindig a kanapén alvó párost.
-Jaj, de édes – gügyögi az idősebb válla fölött átkukkantó Tao.
-Menjünk, ne keltsük fel őket – bökdösi meg párját Soo és karon ragadva az elragadtatott pandát, megy a konyhába. Tao, Kris és Chanyeol a legidősebb példáját követve leülnek enni, míg Kyungsoo neki áll kipakolni a két szatyorból. Nem sokkal később az étkészletek jellegzetes hangja mellett újabb, jóval halkabb hangok jelennek meg. Halk nyöszörgés és neszezés, nyikorgás és léptek zaja. A nappalit és konyhát összekötő ajtóban Sehun jelenik meg, fél kézzel a szemét dörgölve a másikkal Haru kezét fogva, aki a fiú lába mögött pislog az asztalnál ülőkre.
-Hát felébredtél? – mosolyodik el Tao, és felpattan az asztaltól megelőzve Chanyeolt. A kislányhoz érve leguggol és megpuszilja az arcát – Jól aludtál?
-Minden rendben Sehun-ah? – érdeklődik Luhan, a fiatalabb csak bólint és amikor Haru megrázza a karját lepillant. Halvány mosollyal az arcán lehajol és felkapja. Tao először kissé meghökken, de mosolyogva egyenesedik fel. Sehun karjai közt Haruval telepedik az asztalhoz, és egyelőre még félig az álmok mezején járva pislog, az arcát fürkésző hyungjaira.
-Mi van? – kérdezi kissé morcosan – Van valami az arcomon?
Luhan csak megrázza a fejét, majd Haru felé int. Ettől persze Sehunnak is leesik, hogy miért bámultak rá a többiek úgy ahogy.
-Oh, hogy az – tűr egy hajtincset Haru füle mögé, aki csak lehunyja a szemeit, majd óvatosan elhelyezkedik a fiú ölében – Talán először kicsit túllőttem a célon, és túlzásba vittem – von vállat. Mivel senki nem felelt így felpillant a lassan elszenderedő kislányról, hogy aztán öt döbbent szempárral találja szemben magát – Aish. Én sem vagyok kőből – duzzogja – Igenis tudok kedves lenni. És Tao csukd be a szád, mert belerepül egy légy.
-Tudjuk jól, hogy nem vagy kőből Sehun-ah – mosolyog Luhan, és megsimogatja a kócos kobakot. Chanyeol és Kyungsoo csak összemosolyognak, hiszen úgy tűnik Harunak még az állandóan morcos Sehun szívét is sikerült meglágyítania.

Alig órával később befut Minseok, Jongin és Yixing is. Az utóbbi kettő a szokásos táncedzésről, amit soha nem hagynának ki. Amikor a konyhába lépnek egy éppen Sehun ölében ülő, és a vacsoráját békésen falatozó Harut pillantanak meg. Haru érdeklődve pillant a jövevényekre egy pillanatra a vacsorájáról is megfeledkezve, mikor Sehun csak megsimogatja a fejét és ismét enni kezd. Jongin telepedik le velük szembe és várakozó teljes tekintettel Sehunt bámulja, aki most épp a beadandóját írja. Látszólag észre sem véve az őt bámuló srácot, aki egyre jobban az arcát szuggerálja. Eközben Haru is olykor-olykor egy lopott pillantást vett a szemben ülő fiúra, és mikor egyszer csak Jongin észreveszi a kislány rászegülő pillantását, Haru halványan elpirul, és gyorsan tovább eszik.
-Holnap leadod ezt, ha megkérlek? – töri meg a csendet Sehun hangja, fel sem pillantva a vele szemben ülőre, miközben újabb sorokat ír tele.
-Persze – feleli kurtán az idősebb, majd egy pillantást vett a mellé telepedő Yixingre és Minseokra.
-Befejeznéd a bámulásomat? – kérdezi Sehun – Én is tudom, hogy milyen jóképű vagyok, de jobban örülök a lányok kitartó pillantásainak, mint a tiédnek.
-Vicces vagy Sehun – veti oda Jongin és fel kell az asztaltól.
-Pedig nem viccnek szántam – von vállat Sehun – Nem vagy az estem, haver. Bocsi.
-Kapd be Oh Sehun – zsörtölődik Jongin és felállva az asztaltól hűtőhöz indul.
-Ezt is kihagyom inkább, köszi. De a kis pszichológus barátnőd biztos megtenné neked. Csak kérned kell – pillant fel először a másikra egy sunyi mosoly kíséretében. Jongin mélyen elvörösödik és már majdnem hozzá vágna valamit a másikhoz – mondjuk egy jó éles kést, vagy a legnagyobb fazekat – amikor ráeszmél, hogy Haru még mindig Sehun ölében csücsül és békésen issza az esti kakaóját.
-Hagyd ki ebből – vesz ki végül egy edényt a hűtőből, és a mikróhoz sétál vele.
-Ja igaz is, előbb oda kéne menni hozzá – jegyzi meg halkan – Haru soha ne kezdj olyan fiúkkal mint Jongin. Ha arról van szó játssza a macsót, de ha tetszik neki valaki, akkor meg egy ijedt kisfiú.
Minseok elneveti magát, és érdeklődve pillant a fiúra.
-Csak nem összebarátkoztatok? – mosolyog Sehunra.
-Mondhatjuk így is – simogatja meg a kislány hátát – Ugye Haru?
A kislány csak felnéz, majd Yixingre és Minseokra néz, akik rá mosolyognak. Egy aprót bólint, majd megpaskolja Sehun karját.
-Végeztél is? – pillant a tányérra, ami valóban üres – Egy perc és én is végzek.

Hangos kiáltás jelzi, hogy még valaki haza ért, majd a nappaliba Baekhyun robog a kezében hatalmas táskákkal. Mögötte Jongdae aki szintén néhány jól megrakott táskával közeleg.
-Hello hyung – köszönnek Krisnek aki a kanapén ücsörögve olvas, majd a két fiatalabbra pillant érdeklődve.
-Jézusom, kiraboltatok egy boltot? – kérdezi értetlenül meglátva a fiúk kezében a hatalmas pakkokat.
-És látnád a kocsit – sóhajt fel az ajtóban álló Joonmyun.
-Harunak hoztunk néhány dolgot – von vállat Baek, majd a kezében tartott csomagot egyszerűen Kris ölébe dobja – Merre van?
-Vacsorázik – mondja Kris, miközben az ölébe dobott táska tartalmát kezdi el megnézni. Baekhyun a konyhába siet, majd gyors köszönés után Sehunhoz lép, hogy Harut magához vegye. Amikor a karjaiban van, ad az arcára egy puszit, majd visszasétál a nappaliba.
-Jongdae-ah, segítenél behozni a maradékot? – kérdezi Joonmyun, majd kimennek, hogy kipakolják a maradékot.
-Baekhyun oppa hozott mindenfélét – mosolyog a kislányra a fiú, majd egy táskát magához véve telepedik a földre. Ekkor jön le az emeletről Chanyeol, Tao és Kyungsoo, akik ki tudja, mit csináltak eddig az emeleten.
-Áh, hyung – lép mosolyogva Baekhyun mögé Tao, és érdeklődve lesi a kezében lévő szatyrot.
-Hello gyerekek – mondja Baek, majd Harut a puha szőnyegre ültetve kiönti az első táska tartalmát. A földet pedig minden féle játék borítja be, plüssöktől kezdve, a babákon át egészen a társasjátékokig.
-Hűha – közli Kyungsoo és leguggol, hogy a kezébe kapjon egy plüsst.
-Hoztunk mindenfélét – mondja Baek, majd a kislány kezébe nyom egy plüssbabát.
-Ja, mert igazából nem tudtuk eldönteni, hogy Haru minek örülne – lép a helységbe Jongdae.
-És fogadjunk, hogy még élveztétek is – nevet fel Chanyeol. Harura pillant, aki félénken nézegeti a rengeteg új játékát. Amikor pedig valamit kiszúr, Baekhyun kezébe nyomja a babát, majd kimászva a fiú öléből egyenesen egy plüsspanda felé tart. Amikor eléri felveszi, majd Taohoz fordul, és mosolyogva mutatja a fiúnak. Tao csak kissé meglepődve pislog az orra elé tartott játékra, de észre véve, Haru lebiggyedő ajkait elmosolyodik.
-Aranyos – mondja, és felkapja a felé nyújtózkodó kislányt, hogy megpörgesse a levegőben. Chanyeol kissé bosszúsan bámulja a vidám párost, de meglátva a kislány ragyogó mosolyát, ő is elmosolyodik.

Két órával később Kyungsoo a kész vacsorát tálalja, majd szól a többieknek. Utoljára az emeletre megy, ahol Tao és Haru vannak. A fiú épp a kislányt fürdeti, aki vidáman játszik az új játékaival.
-Lassan fejezzétek be – mondja Kyungsoo. Tao csak bólint, majd megnyomja a sípoló kiskacsát – Még nem hűlt ki a víz? – lép a fürdőbe, és az ujját a kádba csúsztatja – Tao, ez már nem jó. Fürdesd meg gyorsan, és öltöztesd fel, mielőtt megfázik – sóhajtja, majd kilép a fürdőből.
-Gyerünk tökmag, ideje megfürdeni.
Így kerek húsz perccel később végül mindannyian az asztal köré ülnek, persze Haru kivételével aki a kávézóasztalnál elmélyülten rajzolgat.
-Ki kell találnunk valamit, hogy jövő héttől mi legyen – szólal meg Sehun, mire többen is értetlenkedő pillantást vetnek rá.
-Mire gondolsz Sehun-ah? – kérdezi Chanyeol, aki figyelmét hol a vacsorájának, hol az asztal alatt Kyungsoo combjának szenteli.
-Haru – böki ki a legfiatalabb – Az még oké volt, hogy a farkaskölyköt egyedül hagytuk. De ő gyerek.
-Oké, értem a probléma forrását – sóhajtja a colos, és elengedi párja combját – Találnunk kell egy megoldást.
-Lehetőleg olyat, ami neki is jó – jegyzi meg Sehun.
-Már van olyan korban, hogy oviba járjon – mondja Jongdae.
-És mit mondasz melyikünké a gyerek? – vonja fel a szemöldökét Jongin – Talán a kis gerlepáré? – bök fejével Chanyeol és Kyungsoo irányába.
-És oda a papírjai is kellenek – mondja Joonmyun – Azok nélkül fel sem veszik.
-Akkor... kell találnunk egy bébiszittert – mondja Tao.
-Napi akár nyolc órára? – kérdezi Kyungsoo – És heti öt alkalommal? És arról ne is beszéljünk, hogy a bébi csősznek feltűnne, hogy tizenkét hímnemű él együtt, nulla nővel. A végén rendőrt hív.
-Van jobb ötleted? – kérdezi Tao.
-Ennél még az óvoda is jobb – feleli Kyungsoo.

Miközben a fiúk a vacsorájukat fogyasztják, Haru a nappaliban ül a kis asztalnál, és az új színezőjében színez egy kis kacskát. Amikor készen van vele apró mosolyra húzza a száját. Felkel a földről, majd kezébe véve a kiskönyvet indul a konyhába. Ám mielőtt elérné a helyiséget vonyítást hall, mire elejti a kezében szorongatott könyvet. Dermedten áll a nappali közepén, és az újabb vonyításra összekuporodik, majd szorosan átöleli magát és halkan pityeregni kezd.

-Tele vagyok – dől hátra a székében Sehun, majd elégedetten megsimogatja a hasát – Köszönöm a vacsorát.
-Én is köszönöm – mosolyodik el Chanyeol, majd Kyungsoohoz hajol, és egy puszit nyom az arcára – Megnézem, mit csinál Haru.
Felkel az asztaltól, majd egyenesen a nappaliba indul. Az ajtóban megtorpan, mert Harut nem látja az asztalnál. Végig pásztázza a terepet, mikor meglátja a kanapé takarásában az apró remegő testet. Óvatosan közelít felé, majd épp hajolna le, amikor Haru felugrik és átváltozik, majd úgy morog a rá aggódva pillantó fiúra.
-Nyugalom – suttogja Chanyeol, majd óvatosan a fenekére ereszkedik kezét továbbra is Haru felé nyújtva. Pillantását egyenesen a kölyök tekintetébe fúrja, aki erre abbahagyja a szőre borzolását, majd a vicsorgást is. Felnyüszít, majd fülét, farkát behúzva a fiúhoz mászik és az ölébe fészkeli magát.

Chanyeol a hátára csapva a törölközőjét ballag a fürdőbe, hogy lezuhanyozhasson. Amikor belép a helységbe Kyungsoora mosolyog, aki épp a fogát mossa.
-Elaludt? – kérdezi, miután kiöblítette a száját. Chanyeol csak bólint, és a fiú mögé lép, majd hátulról átöleli és az állát a fiú vállára támasztja.
-Valaminek történnie kellet vele, hogy így viselkedik – motyogja elmélázva – Aggódom miatta.
-Időre van szüksége, hogy megnyíljon. Légy türelmes. Látod, még most is elég bizalmatlan. De idővel meg fog nyilni.
-Miért van olyan érzésem, hogy rajtam kívül mindenkit imád? – duzzogja a magas fiú, majd arcát párja nyakába temeti. Kyungsoo csak halkan felnevet, és megsimogatja a másik kobakját – Ne nevess – dörmögi a fiú, mire Kyungsoot kirázza a hideg ahogy a másik fiú lehelete a nyakát csiklandozza – Még Sehunt is jobban szereti, annak ellenére, hogy a kis majom hogyan viselkedett vele egy napja.
-Ugyan – mosolyog Kyungsoo – Hidd el, hogy téged is szeret.
Chanyeol csak felsóhajt, majd elengedve a másikat vetkőzni kezd, hogy beálljon a zuhany alá. Ezalatt Kyungsoo visszamegy a szobájukba, és mosolyogva figyeli a csendben szuszogó kislányt. A fejében pedig a lehetséges magyarázatok százai cikáznak át.

Mi történt veled, Haru?

Wolfchild - 3. fejezet

Annyeong~  hát őszintén eléggé bizonytalan voltam ezzel a fejezettel kapcsolatban, ezért is kerül fel csak most ._. nagyon sokat gondolkoztam rajta, mert szerintem túl koreai még... de egyszerűen nem tudom mivel húzni ;_; szóval most a kritikáknak/hozzászólásoknak tényleg nagyon örülnék, mert nagyon elbizonytalanodtam most ._. előre is köszönöm és jó olvasást kívánok~ ^^

Egy héttel Haru megtalálását követően, mindenki kezdi megszeretni a kölyköt. Még az eleinte közönyös és utálatos Tao is, aki mindig elsőként kell fel, hogy kicsit foglalkozhasson reggel a kölyökkel. Most is épp a két fiú szobája előtt hallgatózik, és vár. Csönd van, ezért inkább csak benyit. Először a kosarat nézi meg, bár Haru egyetlen egy éjszakát töltött benne csupán. Végül az ágyhoz lopózik, és körbenéz. A takarón nincs, és a két fiú között se látja. Kicsit vonakodva ugyan, de a takarót is felhúzza róluk, ám a kölyök nincs sehol. Ki engedte ki? Chanyeol soha nem hagyja éjszakára kint, talán valaki ma hamarabb felkelt, mint ő. Halkan oson az ajtóhoz, ám véletlenül megcsúszik és a fenekére huppan, mire feljajdul. A szobában alvó két fiú hirtelen ül fel az ágyban. Chanyeol a szemét dörgöli, míg Kyungsoo szerelméhez bújik és ülve próbál tovább aludni.
-Mi történt Tao? – kérdezi álmosan Chanyeol.
-Csak Haru-t akartam levinni – kel fel a földről fenekét simogatva – De azt hiszem valaki megelőzőt.
-Az előbb még itt volt – ásítja Soo.
-Megnézem lent – indul az ajtó felé Tao.
-Én is jövök – mondja Chanyeol – Aludj még, Soo – hint csókot a fiatalabb feje búbjára. Kyungsoo csak megrázza a fejét, és lassan kimászik az ágyból. Épp hogy kilépnek a szobából, amikor Luhan lép ki a fürdőből.
-Jó reggelt hyung – szólal meg a három fiatalabb egyszerre.
-Jó reggelt fiúk – mosolyog Luhan, és elindul a lépcsőn lefelé. A nappali üresen kong, így a konyha felé veszik az irányt. Ám ami ott várja őket, az mind a négyüket letaglózza. Egy kislány ül az asztalnál, egy hatalmas pólóban és reggelizik.
-Mondjátok azt, hogy ti is látjátok – szörnyülködik Luhan – Nem vagyok pedofil – kántálja magának. A kislány észreveszi őket, és ijedten feláll a széken. Ajkai furcsa fintorra húzódnak, mintha vicsorogna. Alig telik pár másodpercbe és egy kölyök farkas áll a széken, egyenesen a négy fiúra vicsorogva és morogva.
-Atyám – suttogja Tao. Kyungsoo kapcsol elsőként és tesz egy lépést a kölyök felé, aki csak még jobban morogni kezd.
-Nyugodj meg – duruzsolja lágy hangon – Semmi baj – elmosolyodik – Nem bántalak.
A kölyök megrázkódik, és ismét egy gyermek van a széken. Nagy szemekkel bámul a fiúkra, szemeiben pedig könnyek gyűlnek. Kyungsoo egy nagy lépéssel az asztalnál terem és felkapja a kislányt, majd magához szorítja.
-Ez.. ez hogy lehetséges? – suttogja Chanyeol. Kyungsoo a kislányt ringatva fordul feléjük, és fejével int először a hűtő majd a kislány felé. Chanyeol a hűtőhöz megy, kivesz egy doboz tejet, majd a szekrényben kezd kutatni. Egy bögrét vesz elő, majd egy másik szekrényből egy dobozt, amiben kakaó van. Amikor elkészül a kakaóval csöndben a kislányt szorongató fiúhoz lép, és megkocogtatja a vállát. Kyungsoo leül az egyik székre, a kislánnyal az ölében.
-Szereted a kakaót? – kérdezi csendesen a kislánytól. Aprót bólint, közben tovább hüppög. Kyungsoo a kezébe adja a bögrét, és miközben iszik, a hátát simogatja – Megnyugodtál? – suttogja halkan. Aprót bólint és közelebb fészkelődik az őt ölelő fiúhoz – Hogy hívnak kicsi lány?
A kislány ezúttal nem ad semmiféle válasz reakciót. Csendben bámulja a még mindig az ajtóban álló két kínait. Chanyeol lép elé, és guggol le.
-Hívhatunk Harunak? – mosolyog a kislányra, aki szégyenlősen Kyungsoo mellkasához dörgölőzik – Ne félj. Egyikünk se fog bántani, csak szeretnénk tudni mi folyik itt. Rendben? – kedvesen mosolyog, mire a kislány aprót bólint – Hívhatunk Harunak? – kérdezi ismét. A kislány aprót bólint – Szia Haru – integet a fiú, Haru bizonytalanul, de visszainteget – Te voltál a kisfarkas? – Haru szeme ijedten csillan fel, de ismét bólint. Chanyeol is bólint egyet.
-Talán valami normális ruhát kéne szereznünk – szólal meg Luhan, és a Harun lógó pólóra mutat.
-De – egyenesedik fel Chanyeol – Elmegyek venni párat, aztán később veszünk együtt.
-Addig szeretnél megfürdeni, Haru? – kérdezi Kyungsoo. A kislány félénken bólint. Luhan neki áll reggelit készíteni, Chanyeol az emeletre megy felöltözni, Kyungsoo pedig Haruval megy az emeletre. Ahogy elhaladnak Tao mellett, a kislány végig a kínait nézi. Tao csendben figyeli őket, végül úgy dönt, hogy ő is velük tart. Kyungsoo egyenesen a nagyobbik fürdőbe megy, ahol a kádba enged vizet, majd habfürdőt nyom bele. Haru csak csendben figyeli mezítelen kis talpaival a hideg kövön taposva. Amikor elkészül, óvatosan a vízbe ülteti a kislányt.
-Sajnos semmi játékunk nincs – biggyeszti az ajkát a fiú – De körbe nézek azért.
Tao lép a fürdőbe, és sétál a kádhoz.
-Hozok egy törölközőt – áll fel Kyungsoo, Tao csak bólint, majd a kád mellett a földre ül. A kislány csak ül a kádban és a fiút nézi, majd Tao rámosolyog, és a kislány szemeit fürkészi.

Fürdés után együtt mennek a konyhába, Haru ezúttal Tao karjaiban van, aki roppant büszkének tűnik. Habár a kislányból egyetlen szót sem tudtak kicsikarni eddig, egyikük sem volt lehangolt. Nyilván oka volt annak, hogy ott volt, azon az éjszakán.
-Kész a reggeli – mosolyog Luhan. A három fiú csendben lát hozzá, míg Haru csak nézi a tányért – Valami baj van? – szólal meg Luhan. Haru csak megrázza a fejét és fülelni kezd. A nappali felé pillant és ijedten rándul össze. Pár másodperccel később Jongin tűnik fel az ajtóban, egyelőre elég fáradtan ahhoz, hogy elsőre ne vegye észre az asztalnál ülő gyereket.
-Jó reggelt – nyögi és a hűtőhöz lépdel – Nekem is van kaja, vagy oldjam meg?
-A tűzhelyen, Jongin-ah – feleli Luhan. A fiú csak elővesz egy tányért és szed magának reggelit majd helyet foglal az asztalnál. Épp az első falatot veszi a szájába, amikor feltűnik neki a kislány. Szemei elkerekednek és tátogni kezd, mint valami hal – Baj van Jongin-ah? – mosolyodik el Luhan.
-Izé... Melyikkőtöknek van egy ekkora gyereke? – nevet fel kínosan és Luhanra pillant – Vagy csak képzelődök. Estküszöm betett az a két üveg sör, az este.
Haru feljebb húzza a törölközőjét, és a mögé rejtőzik.
-Haru egy... – kezdi Kyungsoo. A fiatalabb a kislányra kapja tekintetét, szemei még inkább elkerekednek.
-Na ne – suttogja.
-Megjöttem – kiáltja Chanyeol. Két szatyorral a kezében tűnik fel, és lép a konyhába – Felpróbálod ezeket Haru? – mosolyog a kislányra. Aprót bólint, és áll fel a székre, hogy a fiú felemelje. A nappaliba mennek, majd a kanapéra telepednek – Remélem jó lesz, Kyungsoo mérései alapján vettem őket. Meg a kedves eladónő segítségével – sóhajtja. Az egyik táskát kiborítja, pár alsónemű, póló, harisnya, nadrág illetve szoknya volt benne – Ha nem tetszik kicserélik.
Jongin lép a nappaliba, és nézi őket. Haru aprót bólint a ruhák láttán, és a magas fiúra pillant.
-Nyugodtan próbáld fel – mondja és kimegy a konyhába, magával húzva a másik fiút is.
-Mond, hogy nem őrültem meg – nyögi a fiatalabb, és a pultnak dől.
-Nem – von vállat Chanyeol – Egyelőre nem tudjuk pontosan mi folyik itt – lejjebb veszi a hangerőt – Haru még kissé bizalmatlan.

-De, hogyan? Úgy értem, ilyen lehetséges egyáltalán? – mutat a nappali felé Jongin. Csendben merednek egymásra, mikor Haru az új ruhácskáiban lép a konyhába. A szoknyája alját gyűrögeti, fejét lehajtja és megáll, majd lassan felpillant a két fiúra.
-Tündéri – mosolyog rá Chanyeol, és Jongint kikerülve a kislányhoz lép. Óvatosan felkapja, majd a karjára ülteti – Szerintetek? – lép az asztalnál ülőkhöz. Tao egyből felpattan a helyéről, és hozzájuk lép.
-Nagyon csinos – simogatja meg a kislány haját, aki halványan elpirul és Tao felé nyúl – Idejössz oppához? – kérdezi. Chanyeol a száját biggyeszti, de Haru bólint.
-Először kimosom a ruhákat – kel fel az asztaltól Kyungsoo – Addig veszek elő valami tiszta pólót.
Tao bólint, és hárman együtt a nappaliba mennek, ahol összeszedik a ruhákat. Majd azokkal együtt az emeletre, Kyungsoo Tao kezébe nyom egy pólót meg egy rövidnadrágot, hogy varázsolja a kislányra, aztán a többit a mosógépbe dobálják egy fél órás gyors mosásra.
-Kész – mondja Kyungsoo – Utána átpakoljuk a szárítóba.
-Addig menjünk és játszunk valamit – mosolyog Tao a kislányra – Rendben?
Haru csak bólint. A nappaliban helyezkednek el, Tao a szőnyegen ölében Haruval, Kyungsoo pedig a kanapén. A kínai a kislány haját birizgálja, még Haru erősen bámul valamire.
-Mit szeretnél, Haru? – kérdezi kedvesen Kyungsoo. A kislány egyik kezecskéjével egy bögrére mutat, ami tele van tollakkal és egyéb író eszközökkel – Rajzolni szeretnél? – mosolyog a kislányra, aki Taora bámul fel és bólogat. A kínai karjai közt a kislánnyal kel fel, majd veszi le az apróság által áhított tárgyat.
-Menjünk a konyhába – mondja Tao – Mielőtt Joonmyunie hyung kiakad.
Tao ölében a kislánnyal telepedik az asztalhoz és nézi, ahogy a kislány valami furcsa motívumokat rajzolgat. Kyungsoo lép mögéjük, és mikor Tao megérzi, hogy állnak mellette felpillant az idősebbre. Összenéznek, de Kyungsoo csak vállat von. Haru csendben rajzolgat, oda se figyelve a fiúra, aki egyik hajtincsét birizgálja. Ám egyszer csak összerezzen, kihúzza magát és fülelni kezd, majd összekuporodik a fiú karjaiban.
-Jó reggelt – dörmögi Kris, még rekedten és a hűtőhöz lép. Sehun sétál be utána, még a szemét dörgölve és a pultnál ülő Luhanhoz lép, hogy a fiú hátának támassza homlokát. Tao a két fiúra pillant, majd az ölében összekuporodó kislányra. Átkarolja az aprócska testet, és lassan ringatni kezdi. Chanyeol lép a konyhába, és ahogy észreveszi a fiú karjai közt bujkáló kislányt hozzájuk lép.
-Mi a baj, Haru? – kérdezi kedvesen, és megsimogatja a kislány karját. Haru a szeme sarkából Sehunra pillant, majd fejét az őt ölelő fiú mellkasához dörgöli.
-Sehun? – kérdezi halkan a magas fiú – Tőle nem kell félned – mosolyog a kislányra Chanyeol – Egyikünk se bántana téged. Ne félj, rendben? – kérdezi. Haru felpillant, egyenesen a colos szemébe meredve, mintha megerősítésre várna. Aztán egyszer csak felemeli a kisujját és a fiúnak nyújtja – Ígérem – bólint a fiú, és összefűzi kisujjaikat. Taora pillant, aki kissé nyugtalanul néz szemeibe, Chanyeol csak bólint és felegyenesedik. Sehun megunva, hogy Luhan nem vesz róla tudomást az asztal felé indul. Először kótyagosan végignéz a két fiún, aztán a fiatalabbik ölében ücsörgő kislányon és… Várjunk csak?! Milyen kislány?!
-Atyám! – nyikkantja a fiatalabb – Mi a szart csináltatok? Elraboltatok egy gyereket? – erre már Kris is felkapja a fejét, és hatalmas szemekkel bámulja a négyest.
-Hülye vagy? – vágja tarkón Chanyeol a fiatalabbat – Ne hangoskodj, mert megijeszted Harut.
Sehun értetlenül bámul az idősebb szemeibe, aztán körbe a többieken végül a kislányra pillant. Hevesen kezdi a fejét rázni, és hátra fordul egyenesen Luhanhoz.
-Lu hyung, mond, hogy Chanyeol megőrült! – néz az idősebbre kérlelő tekintettel. Luhan unott arccal fordul a fiatalabb felé.
-Higgy amit akarsz Sehunnie – von vállat Luhan.
-Itt mindenki megőrült? – hördül fel a legfiatalabb.
-Haru, megmutatod neki? – kérdezi Tao a kislányt. Haru felpillant és egyenesen Sehun döbbent íriszeibe bámul. Aprót bólint, mire Tao feláll, és a székre állítja a kislányt. Haru először félve néz Sehunra és Krisre, akik hatalmasra tágult szemekkel bámulják. Apró pírral az arcán, lehunyja a szemeit. Jongin lép a konyhába, nyakában egy törölközővel, miközben hajából csöpög a víz. Haru aprócska teste megrázkódik és pár pillanattal később egy aprócska farkas csücsül a széken. Ijedt nyikkanásra kapják fel a fejüket a konyhában lévők. Baekhyun arca teljesen sápadt, és fél pillanattal később megindul fejjel a föld felé – ám Jongin még időben elkapja az idősebb derekát.

-Mi a franc volt ez? – kérdezi zihálva Baekhyun miután magához tért. A tizenkét fiú csöndben ücsörög a nappaliban, ahol Haru – immár gyermeki alakjában – a szőnyegen ül – ismét Tao ölében – és bámulja az őt vizslató Sehunt.
-Azt mi is szeretnénk tudni – simít végig a kislány haján Chanyeol, aki Tao mellet kuporog a szőnyegen.
-Ez... ez nem normális – suttogja Joonmyun – Úgy értem, oké felfogtam, hogy egy farkast hazahoztatok. Na de még, hogy pluszba gyerekké is változik. Ez már igazán sok!
Haru aggódva pillant a fiúra, aztán Taora és lebiggyeszti az alsó ajkát.
-Semmi baj – mosolyog a fiú rá, és homlokon csókolja – Nem kell félned, oppa megvéd.
-Ja, ha oppa nem félne még a pókoktól is – mondja gunyorosan Sehun. Tao szeme rávillan, amitől a másik arcáról egyből eltűnik a kissé gúnyos mosoly.
-És mihez akartok vele kezdeni? – fordul Chanyeol felé Minseok, látva, hogy a többiek nem igazán tudnak még reagálni – Úgy értem, nyilván vannak szülei – Haru összerezzen Tao ölében és ismét hozzásimul. Chanyeol elgondolkodva bámul a kislányra, majd párjára. Kyungsoo is hasonlóan néz vissza rá.
-Nem tudom – von vállat végül a colos – De nyilván nem ok nélkül volt aznap este a parkban. Ha esetleg idővel jelentkezne valaki, akkor persze odaadnánk – összeszorul a szíve, hisz már most annyira megkedvelte a kislányt – Ha viszont senki nem jelentkezne érte – itt párjára pillant, aki alig láthatólag bólint. Chanyeol elmosolyodik, és úgy folytatja – akkor szeretnénk, ha itt maradna.
-Chanyeol – szólal meg Joonmyun – Egy gyerek nem vicc.
-Tudom, hyung – mosolyodik el Chanyeol – Nem is annak szántam. Szeretnék felelősségteljesen viselkedni, és remélem ebben ti is támogatni fogtok – mondata inkább kérdésnek hallatszik, de azért szélesen elvigyorodik.
-Hát persze – bólogat hevesen Tao, szeretetteljesen szorongatva az aprócska testet.
-Ti komolyan meg vagytok húzatva – fortyog Sehun – Komolyan mégis mennyi tapasztalatotok van ilyen téren?
-Nyilván több mint neked – feleli Baekhyun – Fejezd be Sehun-ah.
-Fejezd be Sehun-ah – fintorog a fiatalabb – Hát sok sikert a gyerekneveléshez, én elmentem – azzal felpattan a kanapéról és kiviharzik az előszobába.
-Kabátot vegyél – szól utána Kyungsoo.
-Nem vagy az anyám! – kiáltja Sehun, majd egy ajtócsapódás jelzi, hogy elment.
-Én komolyan beverem az orrát – szólal meg Chanyeol.
-Hagyd – inti le Luhan – Szerintem csak megrendítette a kis lelkivilágát, hogy „vetélytársat” kapott. Ne is foglalkozz vele, lenyugszik.
-Mit szeretnél csinálni Haru? – kérdezi vidáman Tao a kislányt. Haru csak az őt vizslató fiúkat nézi, és arcát az őt ölelő kínai mellkasába fúrja – Ne legyél szégyenlős – mosolyog Tao.
-Mi lenne ha kitalálnátok, hogy hol fog aludni? – veti fel az ötletet Luhan, dongsaengjére pillantva.
-Már van alvó helye – feleli duzzogva Chanyeol.
-Na persze – vonja fel Luhan az egyik szemöldökét – Marha kényelmes lehet, köztetek kuporogni. Mellesleg nem akarlak elkeseríteni, de pont mellettetek aludjon?
-Már miért ne? – húzza fel sértődötten az orrát Chanyeol – Inkább mint egy ijedős pandával.
-Héé! Mégiscsak jobb mint két néha ka- Kyungsoo Tao szájára tapasztja a kezét és megcsóválja a fejét.
-Ha egy mód van rá, ne a gyerek előtt – mosolyog és felkapja Harut – Mit szólnál ahhoz, ha sütnénk valami finomat? – mosolyog a kislányra és elindul a konyhába.
-Mit is akartál mondani Tao-ah? – mosolyodik el gúnyosan Chanyeol.
-Hogy mégiscsak jobb lenne neki velem, mint két kanos meleg sráccal – mosolyog vissza hasonló stílusban.
-Itt vér fog folyni – sóhajtja Joonmyun – Kris csinálj velük valamit.
-A te gyerekeid – von vállat Kris és kezébe kapja a kisasztalon felejtett könyvét, majd olvasni kezd – Old meg.
-Mi lenne, ha felváltva lenne hol Taonál, hol Chanyeoléknál? – motyogja közbe Yixing. Baekhyun helyeslően bólint.
-Ha Channienak éppen olyan napja van, akkor Haru Taoval alszik – mosolyog Baek elégedetten – Na?
-Ki van zárva – vágja rá Chanyeol.
-Szerintem is! – veti oda Tao.
-Gyerekek – sóhajtja Joonmyun – És ha saját szobát kapna?
-Rendben – bólint Chanyeol – Sehunt átpateroljuk Jonginhoz.
-Na nem – nyögi az említett – Nincs azaz Isten!
-Akkor azt hiszem ezt el is döntöttük – mosolyog Chanyeol Taora.
-Mi lenne ha inkább ő döntene? – sóhajt fel Jongin – Komolyan, olyan gyerekesek vagytok.
Chanyeol egyből fel is pattan, és Taoval a nyomában a konyhába siet.
-Haru kivel szeretnél aludni? – kérdezi széles mosollyal az arcán Chanyeol. A kislány csak értetlenül pillant fel a colosra, aztán Taora néz. Kyungsoo megsimogatja a kislány haját és rá mosolyog.
-Na hagyd, hogy a két lökött befolyásoljon. Ott alszol ahol szeretnél – a két fiúhoz fordul – Most pedig kifelé a konyhámból.

Wolfchild - 2. fejezet

Annyeong~ íme itt a legújabb rész :) elnézést a késésért, de múlt hét péntek-szombat osztálykiránduláson voltam, vasárnap pedig a DTM-en voltam, most hétvégén pedig a család fárasztott le ._." a fejezetről még annyit, hogy sokat szenvedtem vele, mivel nem voltam elégedett az eredetivel így a fejezet felét újra írtam, ami nehéz volt, tekintve hogy a továbbiak már készen vannak. Hát jó olvasást kívánok, és remélem hogy tetszeni fog~ illetve ha nem túl nagy kérés, kérhetnék véleményeket? :) Jó olvasást~

-Ideje aludni menni, Haru – mosolyog Chanyeol. Haru csak bizalmatlanul rápillant a colosra, majd Jonginra néz.
-Azt hiszem ő már választott – veregeti hátba Luhan a fiatalabbat – Sajnálom Channie, de taszítod a nőket – vigyorog.
-Kapd be – feleli Chanyeol, és felemeli a kölyköt. Haru csak felmordul, és szinte esdekelve néz Jonginra – Jó éjt – mondja, és felsiet az emeletre. A szobában Kyungsoo már nyakig betakarózva várja a fiút – Szerinted is taszítóm a nőket? – kérdezi becsukva az ajtót, majd a kosárba helyezi Harut. Amint Chanyeol felegyenesedik, kipattan, és az ajtóhoz rohan, majd kaparászni kezdi.
-Ez most honnan jött? – kérdezi Soo, értetlenül pislogva az idősebbre.
-Luhan – feleli, majd ismét a kosárba rakja Harut. Megsimogatja, és addig marad mellette, míg az le nem fekszik. Amikor végre nyugton marad az ágyhoz lép, és gyorsan bebújik az ágyba – Minden rendben? – simít ki egy hajtincset a másik szeméből.
-Persze – könyököl fel, és ajkait Chanyeol szájára tapasztja. Az idősebb a hátára dönti, majd felé hajol. Lassan falják egymás ajkait, semmit sem elsietve. Egészen addig csókolóznak, míg Chanyeol át nem tér ajkaival a másik nyakára, tenyerével pedig a belsőcombjára.
-Chan... Chanyeol – suttogja Soo, szemeit összeszorítva – Ne most.
A fiú ajkaival felfelé indul meg, majd pár csókot hint szerelme arcára.
-Szeretlek Soo-ah – mosolyog a mélybarna szemekbe.
-Én is téged Channie – feleli szintén mosolyogva a fiatalabb. Chanyeol lekapcsolja a kisvillanyt, majd a hátára fekszik és magához húzza Soot – Jó éjt – suttogja a fiatalabb, majd fejét az idősebb mellkasára helyezi. Mindketten hamar elalszanak, így észre sem veszik a szobában tartózkodó harmadik jelenlétét. Haru bánatosan pislog ki az ablakon, minden neszre összerándulva. Olykor-olykor elalszik, ám valami még sem hagyja aludni. Éjfél is elmúlt, mire a ház teljes népe nyugovóra tér. Haru felkel fekhelyéről és körbeszaglászik. Vonyítást hall az ablakon túlról, mire az ágy alá fut, majd ott reszket tovább. Halkan nyöszörögni kezd, mire az ágyon valaki megmozdul. Chanyeol az, aki párját elengedve a hasára fordul és tovább alszik. Haru előmerészkedik az ágy alól. Ismét vonyítás szeli át a város némaságát. Haru felpillant az ágyra, majd felugrik. Alaposan megnézi a két fiút, végül Chanyeol hátára telepedik. Mielőtt lefeküdne, körbenéz még egyszer, majd összegömbölyödik és álomra hajtja fejét.

Chanyeol lassan nyitogatja szemeit, és fejét enyhén megemelve az órára pillant.
-Nézd már felkelt a kiságy – kuncog valaki az ajtó felől. Oldalra nyúl, ahol Kyungsoo szokott aludni, de a fiú most nincs sehol. Lassan magához térve realizálódik benne, hogy valami van a hátán. Óvatosan megmoccan, mire a hátán fekvő szőrpamacs felnéz és rájőve, hogy az ágyként funkcionáló fiú felébredt, az ágyra mászik.
-Haru? – motyogja Chanyeol a kölyök felé pillantva. Az csak szorosan az oldalához simul, és ismét lehunyja szemeit.
-Mi történt? – kacag Jongin és az ágyhoz sétál – Kyungsoo mondta, hogy rajtad aludt.
-Amikor lefeküdtünk még a kosárban volt – ül fel Chanyeol, majd kinyújtózik. Haru megremeg a csont ropogás jellegzetes hangjától, és felnyitja szemeit – Mi van kislány? – simogatja meg a fejét Chanyeol – Megijedtél?
Haru csak felkel, majd mit sem törődve a magas fiúval az ajtó felé indul. Jongin leguggol, mikor odaér, és megsimogatja a fejét. Az állat csak leül, és fejét még jobban a fiú tenyeréhez nyomja.
-De szereti valaki, ha simogatják – gügyögi a fiú. Haru csak megcsóválja a farkát, majd várakozóan a fiúra pillant – Menjünk enni.
-És én? – sóhajtja bánatosan az idősebb fiú. Haru rápillant, és oldalra dönti a fejét. Chanyeol csak elmosolyodik, és lassan felkel az ágyból. Haru felkel és kisétál a szobából, majd szinte leszáguld a lépcsőn, ahol majdnem fellöki a szintén lefelé haladó Minseok-ot.
-Ésszel ám – sóhajtja a fiú, majd mosolyogva figyeli a kölyköt. Haru a konyhába siet, majd meglátva Kyungsoo-t felé veszi az irányt. Amint mellé ér, lefekszik és úgy néz fel a fiúra.
-Oh, jó reggelt – lepődik meg kissé a fiú, a kölyök hatalmas szemei láttán. Haru megcsóválja a farkát, és halkan felnyüszít. Soo csak elmosolyodik, és valamit a pulton pakolgat, majd egy tányért tesz le a földre közben óvatosan megsimogatva Haru-t – Jó étvágyat – mosolyog, majd folytatja a reggeli készítését. Haru egy percig csak mered az illatozó csirkehúsra, majd enni kezd. Ekkor ér a konyhába Chanyeol és Jongin is akik leülnek az étkező asztalhoz.
-Amúgy mi lesz vele holnap, hyung? – kérdezi Jongin, miközben a kávéját kevergeti – Egész nap egyedül lesz?
Haru a fülét kezdi hegyezni, miközben továbbra is az étellel bajlódik.
-Basszus – sziszegi Chanyeol – Senki nem lesz itthon? Azt hittem, hogy Baekhyun...
-Mi van velem? – lép a konyhába az említett, majd Chanyeol mellé ül. Hatalmasat ásít, majd az előtte lévő bögréből iszik.
-Azt hittem, hogy itthon leszel – sóhajt Chanyeol. Baekhyun barátjára pillant, és elmosolyodik végül a fiú vállára hajtja fejét.
-Sajnálom Channie, de holnap be kell mennem – sóhajt a fiú – Pedig én is azt hittem, hogy itthon leszek. De ez van – von vállat.
-Joonmyun hyung ki fogja rakni – sóhajtja Chanyeol. Haru felpillant, majd Kyungsoohoz sétál, és orrával megbökdösi a fiú lábát. Kyungsoo lepillant, és elmosolyodik. Felveszi az üres tálat, majd a mosogatóba helyezi. Haru mint aki jól végezte a dolgát az asztalhoz megy, és leül Chanyeol mellé.
-Jó reggelt – mosolyodik el Minseok, mikor belép a konyhába.
-Jó reggelt hyung – mondja Kyungsoo, hátra sem pillantva. Tölt egy újabb adag kávét, majd a pulton a fiúnak csúsztatja. Minseok a kávéját magához véve a nappaliba megy, ahol a kanapéra telepedik és bekapcsolja a tv-t. Haru felkel és a nappaliba megy, majd a kanapé elé fekszik és onnan figyeli az adást.
-Reggelt – lép a nappaliba Tao. Erőgyűjtés gyanánt leheveredik a kanapéra, fejét Minseok combjára hajtva.
-Jó reggelt – feleli Minseok a kávéjába kortyolva. Haru a kanapéra pillant.
-Mit bámulsz? – fintorog Tao – Ne hidd, hogy én bedőlök neked – szegezi a kölyökre mutatóujját – Tudom, hogy megkajálnál. De felejtsd el, ravaszabb vagyok, mint te.
-Te idióta vagy Tao-ah, nem ravasz – borzol a hajába Chanyeol, majd a fiú lábaira ül.
-Ez fáj – nyivákol a kínai, és miközben próbál felülni sikeresen Minseok nemesebbik felébe könyököl.
-Jézusom! – vinnyog a fiú, kezeivel takarva az érzékeny részt.
-Bocsánat hyung – mondja Tao – Hozzak jeget? Vagy valamit?
-Ne – suttogja az idősebb, könnyeit visszatartva – Jól vagyok.
Haru értetlenkedve nézi a jelentet, majd jobbnak látja ha távozik.

Másnap reggel Chanyeol tanácstalanul bámulja az épp reggeliző kölyköt.
-Nem tudom mit csináljak – sóhajtja.
-Bent nem maradhat – feleli Joonmyun, és a kölyökre pillant, aki befejezve a reggelit Jonginhoz szalad.
-Hyung~ nem lesz semmi baj – biggyeszti az ajkát a magas fiú – Kérlek.
-Felejtsd el.
-Kitakarítom a házat utána.
-Ezt te sem hiszed el, ugye? – mosolyog az idősebb. Lassan mindenki készülődni kezd, kivéve Chanyeolt.
-Azt hiszem ki kell vennem a szabadságom – nyögi. Kyungsoo rápillant, és a fiú combjaira simítja tenyereit.
-Semmi baja nem lesz a garázsban. Vigyél neki enni, inni és kész – ad egy csókot párjának – Megyek, majd beszélünk.
Chanyeol csak halványan elmosolyodik, végül ő is készülődni kezd. Amint elkészül, felkapja Harut és a garázsba viszi.
-Ne haragudj – mondja, mikor leteszi és megsimogatja a fejét – De hyung nem engedi, hogy a házban maradj.
Haru csak néz a fiúra, majd leül és körbe néz. A fiú még egy kicsit nézi, majd az előszobába vezető ajtón keresztül eltűnik. Nem sokkal később valaki letrappol a lépcsőn és kitárja az ajtót. Tao az, és nagyon keres valamit. Haru csak nézi a fiút, aki az egyik polcon guberál. Mellé sétál, majd úgy figyeli tovább.
-Hé, mit bámulsz? – kérdezi Tao, amikor észreveszi a kölyköt. Haru csak tovább nézi a szerencsétlenkedő fiút, majd fogja magát és felmegy a lépcsőn.
-Yah! Te meg hova mész? – fut utána Tao – Most meg hová tűntél? Ahj – az órájára pillant – El fogok késni. Haru? – semmi. Körbe néz a földszinten, de mivel nem találja, feladja – Ha szétszeded a berendezést, mire haza érünk, megnyúzlak plüsskutyus! – azzal rohan is a bejárati ajtó felé.

Kulcscsörgés és nyílik a bejárati ajtó. Haru felnéz, majd az előszobába megy, hogy megnézze ki az. Joonmyun a helyére teszi a kulcsát, és épp hajolna le, hogy levegye a cipőjét, amikor észre veszi, hogy Haru őt bámulja.
-Chanyeol! – kiált fel idegesen – Megöllek! Esküszöm!
-Mi az? – lép a házba a fiú, és értetlenül néz le hyungjára. A fiú csak a kölyökre mutat.
-Haru? Nem én voltam – teszi fel a kezeit Chanyeol.
-Na persze, akkor ki? Magától jött fel?
-Hamarabb elmentem, mint te – feleli a colos.
-Ez igaz – feleli a fiú elmélázva – De akkor mégis ki volt?
Tao lép be az ajtón, és egyből lesápad, amint meglátja a kölyköt. Elmorog egy köszönést, majd lehajtott fejjel távozni készül, amikor Joonmyun utána szól.
-Tao-yah!
-Igen, hyung? – pislog ártatlanul a másikra.
-Nincs valami mondani valód?
-Én- Felszökött! Nem tehetek róla!
-Te voltál? Csak szólni akartam, hogy cipővel ne menj be – sóhajt fel az idősebbik. Tao bambán bámul a másikra. Most árulta el magát, ami valószínűleg azzal jár, hogy ő takarít fel a kölyök után. Haru leül elé, és megcsóválja a farkát. Tao csak ráfintorog és ledobva bakancsát ballag a nappaliba. Ám a várt káosz elmarad, mire a fiú megkönnyebbülten felsóhajt. Azért körbe járja a házat, és miután nyugtázta, hogy tényleg minden rendben van sóhajtva ül le a kanapéra. Haru ismételten csak a fiú elé ül, és farok csóválva bámul rá.
-Ügyes vagy plüsskutyus – paskolja meg a kölyök fejét Tao, majd elmosolyodik.

Késő délután van, amikor az utolsóként hazaérkező Kyungsoo, Jongin és Sehun belép a házba. Épphogy leveszik a cipőjüket, mikor egy apró szőrgolyó veszettül futva, jelenik meg az előszoba küszöbén. Boldog farok csóválással jelzi, hogy örül a hazatérőknek. Jongin elsőként lép a kölyökhöz, és guggol le hozzá. Mire Haru a fiú ölébe helyezi mellső mancsait és szeretetre éhesen szimatolni kezd.
-Hello, kölyök – simogatja meg az állat kobakját Jongin, majd felegyenesedik és a másik két fiút követve a nappaliba megy. Sehun fáradtan dől végig a kanapén, fejét az ott ülő Kris combjára hajtja, míg lábait a kanapé másik végében ülő Luhan ölébe pakolja. A két fiúnak persze nem tetszik a legkisebb cselekedete, de ez őt persze abszolút nem hatja meg. Haru a konyhába megy, ahol Kyungsoo már neki is kezdett a vacsora előkészítésének. Lefekszik az egyik pult tövébe és mancsaira fekteti buksiját, így figyelve a konyhában nyüzsgő fiút.
-Segítsek, hyung? – lép a konyhába Jongin. Kyungsoo felkapja a fejét és mosolyogva bólint.
-Felvágnád azokat, kérlek? – mutat az egyik pulton lévő tálra. Jongin csak biccent, majd megmossa a tálban lévő zöldségeket és elkezdi felvágni őket. Csend telepedik a konyhára, melyet csak a kés és a vágódeszka találkozásának zaja, és a nappaliból beszűrődő tévé hangja szakít meg olykor. Haru is lassan hunyja le a szemeit, a folyamatosan rohangászó Kyungsoo látványától már lassan jojózni kezdtek a szemei. A fiú mosolyogva veszi észre a szendergő kölyköt, és int a másiknak is.
-Tüneményesen alszik – kuncog az idősebb – Kezdem érteni, hogy Chanyeol miért van úgy oda érte.
-Biztos, hogy jó ez? – kérdezi aggodalmaskodva Jongin – Yeol egyre inkább ragaszkodni fog hozzá. Ez egyikőjüknek sem lesz jó. Hyung, Haru... egy vadállat.
-Én is tudom, Jongin-ah – sóhajt Kyungsoo – De ismered őt, ha valamit a fejébe vesz...
-Miről megy a sutyorgás? – lép a konyhába az említett, boldog mosollyal az arcán. Megpaskolja Jongin hátát, majd Kyungsoo-hoz lép és átölelve a derekát magához húzza – Szia – mosolyog, és homlokát a fiatalabbénak dönti.
-Szia – motyogja Kyungsoo, halvány pírral az arcán.
-Ahj, könyörgöm, ne most kezdjétek – nyögi Jongin panaszosan, és a hatás kedvéért még a szemeit is eltakarja. Chanyeol csak felnevet és csókot nyom Kyungsoo szájára, majd elengedve a derekát a hűtőhöz lép.
-Mindjárt vacsora – mondja Kyungsoo – Ne egyél már.
-Csak Harunak akartam csinálni – vesz ki egy tálat, mire Haru szemei felpattannak, és a hűtőhöz lépdel – Na tessék, éhes a kishölgy? – mosolyog a kölyökre és leguggol, hogy megsimogassa a fejét. Jongin csak Kyungsoo-ra pillant és rosszallóan megcsóválja a fejét, mire az idősebb lemondóan sóhajt fel. Chanyeol imádata a kölyök iránt egyre erősebb, és ezzel nem sokat tudnak kezdeni.

Mint minden egyes este, most is Kyungsoo járja be a házat, hogy mindenki időben értesüljön arról, hogy a vacsora tálalva. Bár ez nem tűnik egy komoly kihívásnak – avagy feladatnak, a tizenkét fiúnak mégis sokszor okozott fejtörést. Főleg mivel voltak olyanok, akik általában elfelejtettek szólni a rábízott embereknek a vacsorát illetően, így sokszor utólag ment a csete-paté ezt illetően.
-Hát, akkor jó étvágyat – mondja az asztalfőnél ülő Joonmyun, és szépen lassan neki kezd a vacsorájának. A többiek a példáját követve szintén hozzálátnak a Kyungsoo által kreált vacsorához. Az amúgy sem a csendességéről híres társaság, önmagát meg nem hazudtolva ismét hangos zsivajjal tárgyalja meg a nap eseményeit. Sehun és Jongin a másodéves egyetemisták fárasztó életéről panaszkodik, míg a végzősök csak szem forgatva hallgatják, két kis dongsaeng-jük panaszáradatát. Baekhyun pedig a napi rutinjáró csacsog, és a főnöke borzalmas modoráról. Csak Chanyeol ül néma csendben, ami tőle igen szokatlan és szuggerál az asztal alá.
-Chanyeol – szólal meg Joonmyun – minden rendben?
-Persze – bólint a colos, és felpillant hyung-jára. Haru megbökdösi az orrával a fiú kezét, majd visszafekszik a földre.
A vacsorát követően a társaság nagyja a nappaliba megy, míg a két legfiatalabb, hogy kipihenhessék az egyetem fáradalmait, neki áll a mosogatásnak. Haru is, mint aki jól végezte a dolgát lefekszik a kanapé elé, a szokásos helyére és figyeli a háttérzajként funkcionáló televíziót.

Nem sokkal később, a két mosogatásra ítélt is a nappaliba lép, hogy kényelembe helyezze magát. Sehun a kanapéra fészkeli be magát, míg Jongin inkább a szőnyegre ül. Haru felnyitja szemeit, és lustán Jonginra pillant, majd nem sokat törődve a fiúval, ismét lehunyja a szemeit. Már épp elaludna, amikor a tévé zaja mellett, hangos kutyaugatás hangzik fel. Haru fél szemét felnyitja és körbe kémlel, a kutyaugatás egyre hangosabb lesz, mire a másik szemét is felnyitja. Majd felkel és a teraszajtóhoz sétál, leül és úgy figyeli a kint zajló eseményeket. Chanyeol a kanapé háttámlája fölött átkukkantva, figyeli a kölyköt, aki fülét hegyezve jobbra-balra döntögeti a fejét. Megbökdösi Kyungsoo oldalát, aki kisebb fészkelődés után szintén átkukkant a háttámla fölött. Elmosolyodik, aztán figyelmét ismét a többieknek szenteli. Eközben Haru az üvegajtón át figyeli az egyre sötétedő égboltot, miközben nedves kis orrát az üvegnek nyomja. Egy távoli vonyítás hangjára, azonban összerezzen és ijedten, maga alá húzza a farkát. A következő hangosabb, és vérfagyasztóbb hangra pedig ijedten száguld a konyhába, hogy ott az asztal alá bújjon. A tizenkét fiú pedig csak értetlenül néz a konyha felé. Chanyeol, párját az öléből száműzve megy a konyhába, hogy utánajárjon merre tűnt el a kölyök. Utoljára az asztal alá pillant be, ahol végül egy összegömbölyödve reszkető kölyköt pillant meg. Arrébb húz pár széket, hogy hozzá férjen, mire Haru még inkább remegni kezd. Ezért először csak megsimogatja, majd akárcsak az első nap óvatosan a karjaiba kapja, hogy visszasétáljon vele a nappaliba.

-Jó éjt – csukja be az ajtót Chanyeol, majd leteszi Haru-t a földre. Aggódva figyeli a kölyköt, aki még mindig remeg, holott a kutyaugatás legalább egy órája abba maradt – Szerinted mi történt vele? – kérdezi az ágy szélén ücsörgő párját. Kyungsoo csak tanácstalanul megcsóválja a fejét, majd kinyújtja a karját a másik felé.
-Talán megtámadta pár kutya – suttogja a másikhoz közelebb férkőzve.
-Hm, lehet – hunyja le a szemeit az idősebb, majd végig dől az ágyon, magával rántva a másikat is. Egy ideig így fekszenek, majd végül befekszenek az ágyba. Chanyeol mielőtt lekapcsolná a villanyt a kölyökre néz, aki szinte meg se moccant mióta letette a földre – Haru – szólal meg mély hangján, mire a kölyök hegyezni kezdi a fülét – Gyere ide – először meg sem moccan, csak bámul a két hatalmas szemével a fiúra. Aztán egyszer csak feláll, és az ágyhoz botorkál, végül felugrik rá és az ágy végében lefekszik.
-Jó éjt – suttogja Chanyeol, és párját magához ölelve lekapcsolja az éjjeli lámpát.