Wolfchild - 4. fejezet

Huh, hát végül csak eljutottam idáig~ sok mindent nem fűznék a fejezethez, remélem elnyeri a tetszéseteket ^^ a véleményeteket pedig várom akár ide, akár a Facebook-on :D jó olvasást~ ^w^

-Ez teljességgel kizárt – nyöszörgi a kanapén fekvő Sehun, náthás hangon.
-Sajnálom Sehunnie, de Harura vigyázni kell. Neked meg itthon kell maradnod – von vállat Chanyeol.
-Ki van zárva, hogy vigyázzak rá – nyögi és tüsszent egyet.
-Szerintem is inkább ő fog rád vigyázni – ül a kanapé karfájára Kyungsoo, és a fiatalabb homlokára csúsztatja a tenyerét – Látod? Kellett neked kabát nélkül rohangálnod tegnap. Most aztán magadra vess.
-Jól van anyuci, vettem – nyögi a fiú és lehunyja a szemeit – De muszáj itt hagynotok? – utal a kislányra – Nekem még tanulnom kell, a héten be kell adnom két esszét.
-Majd én beadom – paskolja meg a fejét Jongin – Csak írd meg őket.
-Hirtelen mindenki milyen segítőkész… - prüszköl a legfiatalabb – Utállak titeket – motyogja.
-Tégy úgy – mosolyodik el Chanyeol – Na én mentem. Jó légy Sehunnie.
-Ah – nyögi válaszként a fiatalabb.
-Oké, Sehun kaja a hűtőben, egyetek. Haru már ébren van, de Tao még egy kicsit itthon van. Ha elment, Harut lehozza. Figyelj rá, kérlek – mondja Kyungsoo – Rendben?
-Rendben... aludhatok? – zsörtölődik a fiatalabb.
-Persze, de ne felejtsd el, oké?
-Oké. Viszlát hyung... – motyogja a fiatalabb és elhelyezkedik a takaró alatt.

Amikor ismét kinyitja a szemét Taot pillantja meg, kezében a kislánnyal.
-Sehun-ah? Mennem kell – Harut leteszi a földre, homlokon csókolja és megsimogatja a fejét – Vigyázz magadra, jó? Figyelj Sehunra és ne hagyd magad. Sietek haza – azzal feláll és elmegy. Haru csak less egy ideig a fiú után, majd az őt a kanapéról kémlelő fiúra tekint.
-Mi van? – morogja morcosan a takaró leple alól Sehun – Éhes vagy? – kérdezi, Haru csak megrázza a fejét és letelepedik a kávézó asztal mellé, hogy a Chanyeoltól kapott füzetbe kezdjen rajzolgatni.
A nap nagy részét Sehun lustálkodva tölti, csupán néha megy a konyhába, hogy a rábízott „terhet” megetesse. Azonban délután rájön, hogy másnapra be kell adnia biológiára egy szakdolgozatot. Persze, a szakdogához szükséges filmet még nem sikerült megnéznie, ezért úgy dönt ebéd után, hogy ennek is itt az ideje.
-Maradj csendben, jó? – fordul a kislányhoz miközben a dvd-lejátszóval szöszmötöl – habár a kislány még mindig nem szólt egy árva szót sem. A fiú mit sem törődve vele vetődik a kanapéra, és indítja el a filmet. Haru is érdeklődve fordul a tévé-készülék felé, és hatalmasra nyílt szemekkel vizslatja a masinát. Aztán ijedten húzódik hátrébb amikor a film kezdő jelentében egy véres pofájú farkas tűnik fel. Aprócska szája megremeg, de továbbra is csak a televízióra figyel. Sehun ebből persze semmit nem vesz észre, csak átolvassa a kapott jegyzetet, hogy mire kell oda figyelnie majd a film során.
Jó fél órával később a természetfilm kezd durvára fordulni, sorra mutatva a farkasok közt dúló véres háborúkat. Sehun unottan firkant fel a jegyzetei közé valamit, mikor halk szipogásszerű hangra lesz figyelmes. Leállítja a filmet, és felül majd körbenéz. Végül meglátja a kanapé előtt gubbasztó aprócska testet, aki térdeit felhúzva öleli át magát, egészen az ülőalkalmatossághoz préselődve. Sehun homlokráncolva figyeli a rázkódó testet, majd fel a tévére. A kislány nyilván megijedt, amikor az alfapár széttépett egy a területükre betolakodó magányos farkast.
-Hé – szólítja meg a kislányt, ám az ügyet sem vet rá. Sehun felsóhajt, tudja jól, hogy meg kell vigasztalnia a kislányt. Hisz ha hyungjai erre érnének haza, nyilván mindenért őt okolnál. Az már más kérdés, hogy teljesen jogosan állítanák ezt. Még mindig a kanapén ülve, óvatosan közelebb csúszik a kislányhoz – Hé – szólítja meg, ezúttal sokkal lágyabb hangon. De a kislány erre se ad választ, így Sehun a földre huppan. Egy kis ideig bámulja az összekuporodó testet, majd egyik kezét a kislány hátára simítja. Haru csak megrezzen, és még összébb húzza magát, mire a fiú közelebb húzódik hozzá. Óvatosan az ölébe emeli, mire Haru inkább menekülne, ám Sehun kissé esetlen ringatási kísérletére visszahuppan és arcát a fiú mellkasába fúrja.

Luhan halkan nyit be a lakás ajtaján, és alaposan körbenéz. Csend van, és semmi féle motoszkálást nem hall. Így lerúgja cipőit és elindul a nappali felé. A tv képernyőjén egy farkast lát, ám az otthon maradt két gyereket sehol sem látja. Ahogy közelebb lép a kanapéhoz, hogy kikapcsolja a tévét, megpillantja a kanapén szunyókáló Sehunt a mellkasán fekvő Haruval. Luhan először elcsodálkozik, végül csak mosolyogva figyeli őket, és rájuk teríti a kanapé háttámláján lévő pokrócot. Halkan a konyhába megy, hogy melegítsen magának valami ételt, aztán az előszobába, hogy elővegye a kabátjából a mobilját. Épp indulna vissza a konyhába, amikor nyílik a bejárati ajtó és Tao lép be rajta, nyomában Kris, Kyungsoo és Chanyeol.
-Sziasztok – mosolyog a legidősebb. A másik négy is illedelmesen köszön, majd neki állnak levetkőzni. Chanyeol felkapja a két hatalmas bevásárló szatyrot majd megindul a konyhába.
-Haru? – kérdezi az idősebbtől, aki csak elmosolyodik.
-Sehun-ah és ő alszanak – fordul a fiatalabb felé. Chanyeol értetlenül néz a másikra és követi a nappaliba, ahol megpillantja a még mindig a kanapén alvó párost.
-Jaj, de édes – gügyögi az idősebb válla fölött átkukkantó Tao.
-Menjünk, ne keltsük fel őket – bökdösi meg párját Soo és karon ragadva az elragadtatott pandát, megy a konyhába. Tao, Kris és Chanyeol a legidősebb példáját követve leülnek enni, míg Kyungsoo neki áll kipakolni a két szatyorból. Nem sokkal később az étkészletek jellegzetes hangja mellett újabb, jóval halkabb hangok jelennek meg. Halk nyöszörgés és neszezés, nyikorgás és léptek zaja. A nappalit és konyhát összekötő ajtóban Sehun jelenik meg, fél kézzel a szemét dörgölve a másikkal Haru kezét fogva, aki a fiú lába mögött pislog az asztalnál ülőkre.
-Hát felébredtél? – mosolyodik el Tao, és felpattan az asztaltól megelőzve Chanyeolt. A kislányhoz érve leguggol és megpuszilja az arcát – Jól aludtál?
-Minden rendben Sehun-ah? – érdeklődik Luhan, a fiatalabb csak bólint és amikor Haru megrázza a karját lepillant. Halvány mosollyal az arcán lehajol és felkapja. Tao először kissé meghökken, de mosolyogva egyenesedik fel. Sehun karjai közt Haruval telepedik az asztalhoz, és egyelőre még félig az álmok mezején járva pislog, az arcát fürkésző hyungjaira.
-Mi van? – kérdezi kissé morcosan – Van valami az arcomon?
Luhan csak megrázza a fejét, majd Haru felé int. Ettől persze Sehunnak is leesik, hogy miért bámultak rá a többiek úgy ahogy.
-Oh, hogy az – tűr egy hajtincset Haru füle mögé, aki csak lehunyja a szemeit, majd óvatosan elhelyezkedik a fiú ölében – Talán először kicsit túllőttem a célon, és túlzásba vittem – von vállat. Mivel senki nem felelt így felpillant a lassan elszenderedő kislányról, hogy aztán öt döbbent szempárral találja szemben magát – Aish. Én sem vagyok kőből – duzzogja – Igenis tudok kedves lenni. És Tao csukd be a szád, mert belerepül egy légy.
-Tudjuk jól, hogy nem vagy kőből Sehun-ah – mosolyog Luhan, és megsimogatja a kócos kobakot. Chanyeol és Kyungsoo csak összemosolyognak, hiszen úgy tűnik Harunak még az állandóan morcos Sehun szívét is sikerült meglágyítania.

Alig órával később befut Minseok, Jongin és Yixing is. Az utóbbi kettő a szokásos táncedzésről, amit soha nem hagynának ki. Amikor a konyhába lépnek egy éppen Sehun ölében ülő, és a vacsoráját békésen falatozó Harut pillantanak meg. Haru érdeklődve pillant a jövevényekre egy pillanatra a vacsorájáról is megfeledkezve, mikor Sehun csak megsimogatja a fejét és ismét enni kezd. Jongin telepedik le velük szembe és várakozó teljes tekintettel Sehunt bámulja, aki most épp a beadandóját írja. Látszólag észre sem véve az őt bámuló srácot, aki egyre jobban az arcát szuggerálja. Eközben Haru is olykor-olykor egy lopott pillantást vett a szemben ülő fiúra, és mikor egyszer csak Jongin észreveszi a kislány rászegülő pillantását, Haru halványan elpirul, és gyorsan tovább eszik.
-Holnap leadod ezt, ha megkérlek? – töri meg a csendet Sehun hangja, fel sem pillantva a vele szemben ülőre, miközben újabb sorokat ír tele.
-Persze – feleli kurtán az idősebb, majd egy pillantást vett a mellé telepedő Yixingre és Minseokra.
-Befejeznéd a bámulásomat? – kérdezi Sehun – Én is tudom, hogy milyen jóképű vagyok, de jobban örülök a lányok kitartó pillantásainak, mint a tiédnek.
-Vicces vagy Sehun – veti oda Jongin és fel kell az asztaltól.
-Pedig nem viccnek szántam – von vállat Sehun – Nem vagy az estem, haver. Bocsi.
-Kapd be Oh Sehun – zsörtölődik Jongin és felállva az asztaltól hűtőhöz indul.
-Ezt is kihagyom inkább, köszi. De a kis pszichológus barátnőd biztos megtenné neked. Csak kérned kell – pillant fel először a másikra egy sunyi mosoly kíséretében. Jongin mélyen elvörösödik és már majdnem hozzá vágna valamit a másikhoz – mondjuk egy jó éles kést, vagy a legnagyobb fazekat – amikor ráeszmél, hogy Haru még mindig Sehun ölében csücsül és békésen issza az esti kakaóját.
-Hagyd ki ebből – vesz ki végül egy edényt a hűtőből, és a mikróhoz sétál vele.
-Ja igaz is, előbb oda kéne menni hozzá – jegyzi meg halkan – Haru soha ne kezdj olyan fiúkkal mint Jongin. Ha arról van szó játssza a macsót, de ha tetszik neki valaki, akkor meg egy ijedt kisfiú.
Minseok elneveti magát, és érdeklődve pillant a fiúra.
-Csak nem összebarátkoztatok? – mosolyog Sehunra.
-Mondhatjuk így is – simogatja meg a kislány hátát – Ugye Haru?
A kislány csak felnéz, majd Yixingre és Minseokra néz, akik rá mosolyognak. Egy aprót bólint, majd megpaskolja Sehun karját.
-Végeztél is? – pillant a tányérra, ami valóban üres – Egy perc és én is végzek.

Hangos kiáltás jelzi, hogy még valaki haza ért, majd a nappaliba Baekhyun robog a kezében hatalmas táskákkal. Mögötte Jongdae aki szintén néhány jól megrakott táskával közeleg.
-Hello hyung – köszönnek Krisnek aki a kanapén ücsörögve olvas, majd a két fiatalabbra pillant érdeklődve.
-Jézusom, kiraboltatok egy boltot? – kérdezi értetlenül meglátva a fiúk kezében a hatalmas pakkokat.
-És látnád a kocsit – sóhajt fel az ajtóban álló Joonmyun.
-Harunak hoztunk néhány dolgot – von vállat Baek, majd a kezében tartott csomagot egyszerűen Kris ölébe dobja – Merre van?
-Vacsorázik – mondja Kris, miközben az ölébe dobott táska tartalmát kezdi el megnézni. Baekhyun a konyhába siet, majd gyors köszönés után Sehunhoz lép, hogy Harut magához vegye. Amikor a karjaiban van, ad az arcára egy puszit, majd visszasétál a nappaliba.
-Jongdae-ah, segítenél behozni a maradékot? – kérdezi Joonmyun, majd kimennek, hogy kipakolják a maradékot.
-Baekhyun oppa hozott mindenfélét – mosolyog a kislányra a fiú, majd egy táskát magához véve telepedik a földre. Ekkor jön le az emeletről Chanyeol, Tao és Kyungsoo, akik ki tudja, mit csináltak eddig az emeleten.
-Áh, hyung – lép mosolyogva Baekhyun mögé Tao, és érdeklődve lesi a kezében lévő szatyrot.
-Hello gyerekek – mondja Baek, majd Harut a puha szőnyegre ültetve kiönti az első táska tartalmát. A földet pedig minden féle játék borítja be, plüssöktől kezdve, a babákon át egészen a társasjátékokig.
-Hűha – közli Kyungsoo és leguggol, hogy a kezébe kapjon egy plüsst.
-Hoztunk mindenfélét – mondja Baek, majd a kislány kezébe nyom egy plüssbabát.
-Ja, mert igazából nem tudtuk eldönteni, hogy Haru minek örülne – lép a helységbe Jongdae.
-És fogadjunk, hogy még élveztétek is – nevet fel Chanyeol. Harura pillant, aki félénken nézegeti a rengeteg új játékát. Amikor pedig valamit kiszúr, Baekhyun kezébe nyomja a babát, majd kimászva a fiú öléből egyenesen egy plüsspanda felé tart. Amikor eléri felveszi, majd Taohoz fordul, és mosolyogva mutatja a fiúnak. Tao csak kissé meglepődve pislog az orra elé tartott játékra, de észre véve, Haru lebiggyedő ajkait elmosolyodik.
-Aranyos – mondja, és felkapja a felé nyújtózkodó kislányt, hogy megpörgesse a levegőben. Chanyeol kissé bosszúsan bámulja a vidám párost, de meglátva a kislány ragyogó mosolyát, ő is elmosolyodik.

Két órával később Kyungsoo a kész vacsorát tálalja, majd szól a többieknek. Utoljára az emeletre megy, ahol Tao és Haru vannak. A fiú épp a kislányt fürdeti, aki vidáman játszik az új játékaival.
-Lassan fejezzétek be – mondja Kyungsoo. Tao csak bólint, majd megnyomja a sípoló kiskacsát – Még nem hűlt ki a víz? – lép a fürdőbe, és az ujját a kádba csúsztatja – Tao, ez már nem jó. Fürdesd meg gyorsan, és öltöztesd fel, mielőtt megfázik – sóhajtja, majd kilép a fürdőből.
-Gyerünk tökmag, ideje megfürdeni.
Így kerek húsz perccel később végül mindannyian az asztal köré ülnek, persze Haru kivételével aki a kávézóasztalnál elmélyülten rajzolgat.
-Ki kell találnunk valamit, hogy jövő héttől mi legyen – szólal meg Sehun, mire többen is értetlenkedő pillantást vetnek rá.
-Mire gondolsz Sehun-ah? – kérdezi Chanyeol, aki figyelmét hol a vacsorájának, hol az asztal alatt Kyungsoo combjának szenteli.
-Haru – böki ki a legfiatalabb – Az még oké volt, hogy a farkaskölyköt egyedül hagytuk. De ő gyerek.
-Oké, értem a probléma forrását – sóhajtja a colos, és elengedi párja combját – Találnunk kell egy megoldást.
-Lehetőleg olyat, ami neki is jó – jegyzi meg Sehun.
-Már van olyan korban, hogy oviba járjon – mondja Jongdae.
-És mit mondasz melyikünké a gyerek? – vonja fel a szemöldökét Jongin – Talán a kis gerlepáré? – bök fejével Chanyeol és Kyungsoo irányába.
-És oda a papírjai is kellenek – mondja Joonmyun – Azok nélkül fel sem veszik.
-Akkor... kell találnunk egy bébiszittert – mondja Tao.
-Napi akár nyolc órára? – kérdezi Kyungsoo – És heti öt alkalommal? És arról ne is beszéljünk, hogy a bébi csősznek feltűnne, hogy tizenkét hímnemű él együtt, nulla nővel. A végén rendőrt hív.
-Van jobb ötleted? – kérdezi Tao.
-Ennél még az óvoda is jobb – feleli Kyungsoo.

Miközben a fiúk a vacsorájukat fogyasztják, Haru a nappaliban ül a kis asztalnál, és az új színezőjében színez egy kis kacskát. Amikor készen van vele apró mosolyra húzza a száját. Felkel a földről, majd kezébe véve a kiskönyvet indul a konyhába. Ám mielőtt elérné a helyiséget vonyítást hall, mire elejti a kezében szorongatott könyvet. Dermedten áll a nappali közepén, és az újabb vonyításra összekuporodik, majd szorosan átöleli magát és halkan pityeregni kezd.

-Tele vagyok – dől hátra a székében Sehun, majd elégedetten megsimogatja a hasát – Köszönöm a vacsorát.
-Én is köszönöm – mosolyodik el Chanyeol, majd Kyungsoohoz hajol, és egy puszit nyom az arcára – Megnézem, mit csinál Haru.
Felkel az asztaltól, majd egyenesen a nappaliba indul. Az ajtóban megtorpan, mert Harut nem látja az asztalnál. Végig pásztázza a terepet, mikor meglátja a kanapé takarásában az apró remegő testet. Óvatosan közelít felé, majd épp hajolna le, amikor Haru felugrik és átváltozik, majd úgy morog a rá aggódva pillantó fiúra.
-Nyugalom – suttogja Chanyeol, majd óvatosan a fenekére ereszkedik kezét továbbra is Haru felé nyújtva. Pillantását egyenesen a kölyök tekintetébe fúrja, aki erre abbahagyja a szőre borzolását, majd a vicsorgást is. Felnyüszít, majd fülét, farkát behúzva a fiúhoz mászik és az ölébe fészkeli magát.

Chanyeol a hátára csapva a törölközőjét ballag a fürdőbe, hogy lezuhanyozhasson. Amikor belép a helységbe Kyungsoora mosolyog, aki épp a fogát mossa.
-Elaludt? – kérdezi, miután kiöblítette a száját. Chanyeol csak bólint, és a fiú mögé lép, majd hátulról átöleli és az állát a fiú vállára támasztja.
-Valaminek történnie kellet vele, hogy így viselkedik – motyogja elmélázva – Aggódom miatta.
-Időre van szüksége, hogy megnyíljon. Légy türelmes. Látod, még most is elég bizalmatlan. De idővel meg fog nyilni.
-Miért van olyan érzésem, hogy rajtam kívül mindenkit imád? – duzzogja a magas fiú, majd arcát párja nyakába temeti. Kyungsoo csak halkan felnevet, és megsimogatja a másik kobakját – Ne nevess – dörmögi a fiú, mire Kyungsoot kirázza a hideg ahogy a másik fiú lehelete a nyakát csiklandozza – Még Sehunt is jobban szereti, annak ellenére, hogy a kis majom hogyan viselkedett vele egy napja.
-Ugyan – mosolyog Kyungsoo – Hidd el, hogy téged is szeret.
Chanyeol csak felsóhajt, majd elengedve a másikat vetkőzni kezd, hogy beálljon a zuhany alá. Ezalatt Kyungsoo visszamegy a szobájukba, és mosolyogva figyeli a csendben szuszogó kislányt. A fejében pedig a lehetséges magyarázatok százai cikáznak át.

Mi történt veled, Haru?