Wolfchild - 1. fejezet

-Hé, Chanyeol! Várj meg – kiáltja a nagy szemű. A magas srác megáll és hátra fordul, majd mosolyogva várja a másikat – Már megint rohansz.
-Csak nem félsz? – duruzsolja az idősebb és kézen fogja az alacsonyabbat, majd lassan tovább ballagnak.
-Nem félek, csak azt hittem sétálni jöttünk le, nem pedig rohanni – duzzog a fiatalabb. Kihúzná kezét a másik szorításából, mire az felnevet és derekánál fogva magához húzza a fiút.
-Ne haragudj Soo – mosolyodik el Chanyeol, és homlokon csókolja a másikat – Csak alig vártam, hogy végre kettesben legyünk.
A fiatalabb elpirul, és átöleli a másikat – Késő van – motyogja pár perc csend után.
-Menjünk haza? – kérdezi az idősebb. Bár semmi kedve haza menni, főleg hogy a többiek még biztos ébren vannak. De tudja, hogy Kyungsoo nem szeret éjszaka az utcán bóklászni. A fiatalabb csak bólint, de esze ágában sincs elengedni a másikat.
-Hyung... – szólal meg Soo.
-Hm? – vonja fel kérdőn szemöldökét az idősebb fiú.
-Szeretlek – pillant fel Soo, és elmosolyodik. Chanyeol szíve kihagy pár ütemet, hogy utána felgyorsulva vágtasson tovább. Még most is, több hónap együttlét után is ilyen reakciókat vált ki belőle a fiatalabb.
-Én is szeretlek téged Soo-ah – mosolyodik el, és lehajol, hogy megcsókolhassa a másik ajkait.
Végül csendben, hatalmas vigyorral és persze egymás kezét fogva indulnak haza. Útjuk egy parkon át vezet, ami most még a szokásosnál is kihaltabb.
-Mi volt ez? – kérdezi a nagy szemű, amikor valami furcsa motoszkálást hallanak a bokrok mögül.
-Fogalmam sincs – von vállat Chanyeol, és tovább megy. Azonban Kyungsoo megáll, és lábujjhegyre állva próbál a bokor mögé látni – Gyere menjünk, Soo. Biztos valami mókus az.
-Biztos? – néz a colos szemeibe. Chanyeol csak bólint, és az órájára pillant. Kyungsoo visszaereszkedik a talpára és tovább indul, amikor megint hallja a motoszkálást. Chanyeol csak felsóhajt, és ő maga megy megnézni mégis mi az. Átvág az egyik kis ösvényen és telefonjával világítva körbe néz.
-Találtál valamit? – érdeklődik a fiatalabb.
-Nem. Mondtam, hogy csak egy mó- elhallgat és levél zörgés hallatszik.
-Elvitte a mókus a nyelved? – kuncog Soo és összehúzza magán a pulcsit.
-Azt hiszem ez nem egy mókus – hallja Chanyeol hangját. Összeráncolja homlokát, majd a fiú után megy.
-Mit találtál? – kérdezi a fiú mögé lépve. Chanyeol arrébb húzódik, így Kyungsoo is meglátja. Valami egyértelműen nagyobb, mint egy mókus. Világos, és olyan mint egy kiskutya – Ez... ez egy farkaskölyök? – sípit fel Soo, és hatalmas szemeivel körbenéz.
-Halkabban – inti le Chanyeol, és épp megfogná a kis jószágot amikor Soo elkapja a karját.
-Biztos, hogy jó ötlet? – suttogja a fiatalabb.
-Nem hagyhatjuk itt – néz fel párjára Chanyeol.
-Akkor hívjunk állatorvost.
-Szerinted elhinné, hogy egy farkast találtunk a város közepén? És ki tudja, mit csinálnának vele. Lehet, lelőnék – fordul a kölyök felé. Kyungsoo a fiú mellé guggol, és a gyorsan, szabálytalanul fel-le emelkedő mellkast nézi.
-Eltört a lába – állapítja meg pár perccel később, és a bal mellső mancsára mutat. Felsóhajt és orrnyergét kezdi masszírozni – Óvatosan emeld fel, aztán tűnjünk haza.
Chanyeol elvigyorodik és arcon csókolja párját, majd óvatosan a kölyök alá nyúl és felemeli. Chanyeol viszi a kölyköt, ügyelve hogy ne mozgassa a törött végtagot, miközben Soo szorosan a fiú mellett az aprócska jószágot lesi állandóan.
-Mit fogunk csinálni vele? – kérdezi, miközben befordulnak az utolsó sarkon ahonnan már látni a házat. Egy hatalmas, többszintes családi ház felé igyekeznek. Amit még Chanyeol örökölt pár évvel ezelőtt a nagyszüleitől, akik egy jóval szerényebbe költöztek lévén, hogy kettőjüknek ez túl nagy. A házat pedig unokájukra bízták, hogy ne kelljen eladni. Chanyeol szívesen fogadta a házat, és hogy fent tudja tartani a sok üres szobát kiadta. A lakók pedig évek alatt a legjobb barátaivá váltak.
-Jongin imádja a kutyákat – mondja Channie – Csak tud valamit kezdeni vele is – bök fejével a kölyök felé.
Kyungsoo előre siet, hogy kinyissa a kaput, majd be is zárja. A világítás alapján még nem alszik mindenki, így Kyungsoo kicsit ideges lesz. Az ajtót is ő nyitja ki, majd segít levenni Chanyeol cipőit.
-Hello fiatalok – integet a nappaliból Wu Fan, más néven Kris.
-Hy-hyung – nyögi Kyungsoo. Párjára pillant, aki már meg is indult a csöppséggel így ő is utánuk száguld.
-Mit hoztatok? – teszi le a könyvet Kris, és érdeklődve pillant a két fiúra. Kyungsoo idegesen toporzékol, míg Chanyeol elmosolyodik és a kanapé előtti puha szőnyegre fekteti a kölyköt – Atya ég! Honnan van? – tátja el a száját Kris.
-A parkban találtuk – mondja Chanyeol – Hát nem aranyos, hyung?
-Yeollie. Nem akarlak megbántani – kezdi, és közelebb húzódik hozzá. Kezét a fiatalabb vállára teszi, és mélyen a szemébe néz – De ez egy kibaszott farkas! Eszednél vagy?
-Én is tudom – feleli Chanyeol teljesen higgadtan – De nem hagyhattuk ott. A lába is el van törve – biggyeszti le alsó ajkát – Hyung, segítesz nekünk, ugye? – pislog a másikra.
-Jézusom – nyögi Kris és hátra dől a kanapén – Ha a többiek ezt megtudják, neked véged.
-Hazajött Chanyeol? – érdeklődik valaki az emeletről.
-Itt vagyok– feleli a colos, és vigyorogva párjához fordul – Gyere ide – int neki. Kyungsoo kelletlenül vánszorog párjához, és ereszkedik mellé. Valaki lerobog a lépcsőn, és pár pillanattal később a nappaliba lép.
-Figyelj Channie, kölcsön tudod adni-? – Baekhyun szava eláll, és mint úgy tátogva, mint egy hal, lép közelebb a másik háromhoz. Legjobb barátjára pillant, aki csak vállat von.
-Mit is? – érdeklődik Chanyeol, óvatosan megsimogatva a kölyköt.
-Nem tudom – nyögi Baekhyun – Most hallucinálok, vagy tényleg ott van?
-Attól tartok tényleg ott van – felel Kris – Chanyeol, mi lenne, ha bekötnéd a lábát? Vagy amit szeretnél?
-Oh, persze – áll fel óvatosan, majd a fürdőbe robog.
-Komolyan gondolta? – mutat a kölyökre Baekhyun, és leül Kyungsoo mellé.
-Attól tartok igen.
-Hová teszitek? – dönti oldalra a fejét Baekhyun – Itt nem maradhat. Mi van, ha felkel, és szétszedi a berendezést?
-Joonmyun kiakad, és letépi Channie tökeit – vigyorodik el Kris.
-Hallom ám – feleli a colos, miközben a fürdőszoba szekrényt túrja fel – Majd alszik a mi szobánkban – lép a nappaliba, kezében egy rakás kötszerrel. Kyungsoo felsóhajt, és Baekhyunra pillant.
-Aludhatsz ma velem – teszi a fiatalabb vállára kezét.
-Hé – pillant rájuk Chanyeol. Leül a földre és óvatosan elkezdi bekötözni az állat mancsát – Nem vagyok orvos, de talán most elég ennyi.
-Azért kíváncsi lennék, hogy került a parkba – motyogja Soo, és a kölyök fejét kezdi simogatni – Egyáltalán vannak szabadon élő farkasok a közelben?
-Jó kérdés – mondja Baekhyun – Holnap utána nézünk. De mindjárt éjfél.
-Akkor mindenki az ágyba, Joonmyun-shi reggel mindenkit ki fog robbantani – áll fel a kanapéról Kris.
-Tao haza ért már? – érdeklődik Yeollie.
-Oh, bakker. Tudtam, hogy elfelejtettem valamit – nyögi Kris – Ajánlom neki, hogy reggelre hazaérjen. Mielőtt a drága ummája, az én tökeimet tépi le – sóhajt fel. Kris és Baekhyun elmegy lefeküdni, Chanyeol pedig először a kölyöknek gondoskodik a megfelelő helyről.
-Hozzok egy pokrócot a pincéből – puszilja homlokon párját – Addig itt maradsz?
-Persze – mosolyog bágyadtan Soo, és visszatelepedik a kölyök mellé. Pár perccel később egy régi pokróccal, és egy kutyakosárral tér vissza. A pokrócot bele teszi, majd a kölyköt rá.
-Menjünk aludni – húzza fel kedvesét, majd felveszi a kosarat és együtt mennek fel, az emeli szobájukba.

Kora reggel egy éktelen ordítás – inkább sikítás – ébreszti a ház lakóit. A békésen szundikáló társaság egy emberként pattan ki az ágyból, hogy utána járjon mi történt. Betörő? Szellem? Vagy rosszabb?
-Áhh~ - hallatszik a fürdőszobából, majd Kris az első aki az ajtónál terem és kitárja. Odabent a zuhany alatt Tao áll, kezében egy törölközővel és halálra vált arccal mutogat a mosógép felé.
-Mi van már? – lép be dühösen az idősebb, és egyből odapillant, ahová a fiatalabb mutogat.
-Egyszer csak feltűnt. Hogy a fenébe került ide?
A társaság nagy része értetlenül bámul a kínaira, akinek elég sokszor vannak hasonló kirohanásai. Legutóbb például váltig állította, hogy egy szellemet látott átmenni a fürdőszobán. A vége az lett, hogy az éppen otthon tartózkodó Krisnek a fürdőben kellett állnia, és megvárnia, míg a fiatalabb lezuhanyozik.
-Drága kicsi Tao – sóhajt fel Joonmyun – Szellemek nem léteznek. Azt hittem ezt már megbeszéltük a múltkor.
-Nem szellem volt! Egy farkas – visít fel és indulatosan a többiekhez vágja a törölközőjét, ezzel felfedve egész testét. Kyungsoo szemei elkerekednek a hallottak alapján, akárcsak párjáé is. Arrébb lökve az ásítozó Sehunt száguld a fürdőbe és végignéz a bent tartózkodókon. A mosógép mögé pillant, ahol egy dühös kis szőrcsomó vicsorog rá, amint meglátja. Chanyeol mögé lép, és elmosolyodik a csöppnyi állat láttán. Amikor épp közelebb lépne, a kis farkas átbújik a lábaik között egyenesen a díszes társaság felé rohanva. Minseok és Jongdae kórusban felkiáltanak, a picurka állat pedig ijedten pillant körbe. Ahogy a lépcső felé venné az irányt, egy kéz megragadja és felemeli. Védekezésre nyitja aprócska pofáját, de egy kéz megakadályozza ebben.
-Szép volt Jongin – veregeti hátba a fiút Chanyeol.
-Ez mi a franc? – kérdezi dühösen Joonmyun, a fiatalabb fiú karjai közt hadakozó csöppségre mutatva.
-A parkban találtuk – vigyorodik el Chanyeol, és a kölyök után nyúl. Amaz csak rámorog és villámló szemekkel néz végig az őt nagy szemekkel bámuló társaságon.
-Egy farkast? – kérdezi Jongin, óvatosan lazítva az állat állkapcsát szorongató kezén – Ne etess.
-Komolyan – mondja a colos – Ott feküdt. A lába is el van törve.
-Úgy érted ez? – kérdezi Jongin, miközben óvatosan megtapogatja a kölyök lábait – Semmi baja.
-Az meg hogy lehet? – lép közelebb Kyungsoo – Határozottan el volt törve. Olyan furcsa szögben állt.
-Szerintem behalluztátok – húzza görbére az ajkát – Na mi van? Harapunk? Fáj ám, ugye tudod? – mosolyog a kölyökre. Az csak rámorog, majd látva, hogy a fiú semmit nem tesz körbe pillant.
-De mégis, hogy gondoltátok ezt? – kérdezi Joonmyun.
-Ugyan, hagyd már őket – von vállat Kris – Hazahozták és kész.
-És te hagytad? – sóhajt fel Joonmyun, tenyereibe temetve arcát – Tudjátok, hogy felnő. Nem maradhat.
-Csak egy ideig – pislog rá Chanyeol – Hyung, néz rá. Olyan kis aranyos.
-Ja, ameddig nem akar felfalni – fintorog Tao – Inkább adjatok neki valamit enni.
-Mit eszik egy kölyök? – gondolkozik el Chanyeol, majd a szobájukba szalad a laptopjáért. Kyungsoo a kölyökre pillant, aki egészen megnyugodott az őt tartó Jongin karjaiban.
-Azt hiszem Chanyeolnak megtetszett a kölyök – mondja Jongin – Mondjuk tényleg elég aranyos – simogatja meg a fejét.
-Az – helyesel Kyungsoo, és elindul a lépcső felé – Kérsz egy kávét?
-Jöhet – mosolyog a fiú – A kissrác meg kap egy kis tejet.
A földszinten Jongin leteszi a kölyköt, aki bizalmatlanul néz körbe.
-Furcsa – jegyzi meg Kyungsoo – Egész nyugodt.
-Lehet, hogy emberekhez van szokva – von vállat Jongin.
-E szerint nagyjából kilenc hetes korukig szopnak – lép a konyhába Chanyeol, laptoppal a kezében. A pultra rakja, majd arra támaszkodva tovább böngészi a netet – Ezután az egész falka táplálja a kölyköket. Visszahányt étellel. Fúj. Szerintetek mennyi idős? – pillant a konyha kövét szaglászó apróságra.
-Szerintem kezdj el rágni – szólal meg Jongin, mire Channie szemei elkerekednek – Vicceltem. Mit nézel így? De lényeg, hogy szerintem már szilárd kaja kell neki.
-Nyershús? – húzza a száját Chanyeol.
-Emberi kaját még sem adhatsz neki – von vállat Jongin – Vagy süsd meg, de mindenféle ízesítés nélkül.
-Akkor irány a bolt – nyújtózkodik. Kyungsoo letesz mellé egy bögre kávét, majd egy másikat Jongin kezébe nyom.
-Ha megvársz, mehetünk együtt – ül fel az egyik bárszékre Soo – Még az ebédhez is be kell vásárolnom.
Chanyeol mögé lép, és átöleli a derekát, majd a fiú vállára hajtja a fejét. A kölyök Jongin lábához botorkál, majd szorosan mellé fekszik. Mivel a fiú épp Chanyeol laptopját bűvöli, felnyüszít.
-Na, mi van pajtás? – guggol le hozzá – Éhesek vagyunk? – simogatja meg a kobakját. A kölyök feláll, majd leül és hatalmas szemeit meresztve bámul fel a fiúra – Jaj, de tud valaki.
-Jongin szimpatikusabb neki, mint én – morogja Chanyeol féltékenyen.
-Semmi baj, drága – nyúl hátra Soo, és megsimogatja az idősebb arcát. Jongin elővesz egy tálat, majd a hűtőből a tejet.
-Az nem Minseok hyung kedvenc tányérja? – kérdezi Soo.
-Amit nem tud, nem fáj neki – von vállat a fiatalabb, majd a kölyök elé teszi a tányért – Most ezzel kell beérned. De hyung majd vesz neked finom csirkét – simogatja meg a buksiját. A kölyök felpillant rá, majd óvatosan lefetyelni kezdi a tejet – Finom, igaz? Egyél csak, hogy nagyra nőj.
-Jól van, látom mindenkinek meg volt az első látásra szerelem – lép a konyhába Joonmyun – immár felöltözve.
-Most mond azt, hogy nem édes, hyung – pillant rá Chanyeol.
-Édes – sóhajt fel a fiú, és leül az étkező asztalhoz – De könyörgöm, Channie, ez egy vadállat.
-Tudom – bólint a fiú – Menjünk vásárolni – lép hátra, és várakozóan Kyungsoora pillant. A fiú gyorsan felhörpinti a kávéját, majd együtt indulnak fel az emeletre felöltözni.
-Vigyázok rá, ameddig visszaértek – szól utánuk Jongin.

-Megjöttünk – lép a nappaliba Chanyeol, majd leteszi a szatyrokat amiket eddig cipelt.
-Mit hoztatok? – jelenik meg Sehun, és máris beletúrna az egyik szatyorba.
-Semmit! Majd ebéd után – sóhajt fel Kyungsoo.
-Hol van Jongin? – néz körbe Chanyeol, miután eddig nem látta a fiút – illetve főleg újdonsült kis kedvencét.
-Fent – sóhajt fel Sehun – Azt hiszem valami hülye dokumentum filmet néz farkasokról.
-Megnézem – rohan fel Chanyeol, útközben átugrándozva a földön fekvő Yixing és Luhan fölött. Jongin valóban a szobájában fekszik, Chanyeol laptopjával amin valamilyen angol természet film megy – Na? – telepedik a fiatalabb mellé. Szemével a kölyköt kutatja, akit hamar meg is pillant a fiatalabb asztala alatt néhány ruhán feküdve.
-Eddig főleg a táplálkozásról volt szó. Meg a szaporodásról – állítja le a fiú – Amúgy kislány – int a kölyök felé.
-Oh, még valami?
-Semmi amivel valamit is kezdeni tudnánk – indítja el újra a filmet. Chanyeol a földre ül, majd óvatosan a kölyökhöz mászik. A csöppség mélyen alszik, így mozdulatlanul tűri a fiú közeledését. Majd azt, hogy simogatni kezdi.
-Szóval kislány vagy – mosolyodik el, és a válla felett Jonginra pillant – Adnunk kéne neki valami nevet.
-Hyung, nem maradhat itt. Ezzel csak magadhoz láncolod.
-Csak pár hétig – feleli az idősebb – Addig kitalálok valamit.
Jongin nem mond semmit, csak a képernyőn viaskodó farkasokat nézi – Legyen Kicsi.
-Marha kreatív vagy, Jongin-ah – veti oda az idősebb.
-Most miért? Kutyanevet akarsz neki adni?
-Nem – mondja Chanyeol és elgondolkozik – Legyen Haru.
-Ahogy akarod – von vállat a fiatalabb és figyelmét ismét a filmnek szenteli.